Noémi Budapestről érkezett hozzánk, hogy megismerkedjen leendő vakvezető kutyájával, Gerbeaud-val. Noémi már egészen pici kora óta látássérült. Gyermekként a Vakok Általános Iskolájába járt. Itt megtanult fehér bottal közlekedni. A botra és csekély látásfoszlányaira támaszkodva 9 éven át önállóan közlekedett. Ezután jött a szaruhártya átültetés, ami nem segített semmit, sőt utána valahogy homályosabbá vált számára a világ. Bár gyerekkora óta imádja a kutyákat, ekkor érett meg benne az elhatározás, hogy mindennél jobban szeretne egy vakvezető kutyát. Az elhatározást tett követte és végtelennek tűnő várakozás után megkapta élete első vakvezető kutyáját, Morzsit, aki azonban szembetegsége miatt 5 év szolgálat után nyugdíjba vonult. Ezután bár Noémi visszatért a fehér bothoz, már csak félve és bátortalanul vágott neki, még az ismert útvonalaknak is. Ugyan érezte, hogy másik vakvezető kutyára van szüksége a Morzsi hiánya okozta seb csak lassan gyógyult.
Több, mint másfél év után végül e hét kedden eljött a várva várt nap, találkozás új vakvezető kutyájával, Gerbeaud-val.
Noémi így mesél újdonsült négylábú barátjáról:
“Gerbeaud személyisége azonnal elvarázsolt. Nagyon játékos ugyanakkor nyugodt és hihetetlenül tanulékony. A Miskolcon töltött majd egy hét alatt rengeteg feladatot oldottunk meg együtt, ami olykor nem volt könnyű, de úgy érzem sokat fejlődtünk mindketten. Vele az oldalamon végre újra biztonságban érzem magam. Már most nagyon szeretem őt!”