Tex vagyok, egy 15 hónapos fekete labrador kan. Születésem után négy hónapos koromig anyukámmal és testvéreimmel éltem. Ezután elvittek egy családhoz, ahol egyedül maradtam. Szerencsére nem unatkoztam, mert két kisgazdimmal sokat játszottunk, és rengeteget kirándultunk, így mondhatom, hogy felhőtlen gyerekkorom volt.
Ma azonban valami izgalmat szimatolok a levegőben, nevelőgazdám a könnyeivel küszködik, és én semmit nem értek. Az ajtón egy hölgy lép be, kezében póráz. Ahá, értem már, ma biztosan ő visz sétálni! Rögtön hevesebben ver a szívem, hiszen sétálni nagyon szeretek, bárkivel. Izgatottan húzom a pórázt, na menjünk már, mire vársz? Mit csináltok? Miért csomagoljátok mindenemet össze? A sétához csak pár falatra van szükségem!

Végre elindulunk, de ma nem sétálni megyünk, hanem beszállunk egy autóba. Hosszú utazás után végre megérkezünk egy házhoz, ahol sok hozzám hasonló kutya lakik. Azonnal jól összebarátkozunk, és a két labrador hölggyel szorosabbra fűzzük a szálakat. Azt hiszem szerelmes lettem…