Korábban elképzelhetetlen biztonságot ad négylábú segítője a Kistelken élő Modok Sándornak. Infrával minden hétköznap közösen tesznek meg oda-vissza nyolc kilométert, hogy buszközlekedés hiányában gyalog jussanak el a férfi munkahelyére. A hosszú, várakozással teli munkaidő után jutalomként végül egy óriási játék vár mindkettőjükre.

Március 8-a nemcsak a nőnap miatt, hanem más ok miatt is ünnep Modok Sándor családjában. Ekkor van ugyanis négylábú társa, Infra születésnapja is. És miután a csokibarna labrador történetesen pont szuka, ezért ez a legjobb alkalmat szolgáltatja a dupla ünneplésre. Idén például a finom falatok mellé egy plüss víziló is érkezett az ajándékok között, amivel a most négyéves kutya azóta sem tud betelni.

Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több, mint 5 millió forint. 
Kérjük támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését! 
1% adószámuk: 18449149–1–05
Kattints rá, így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28

„Infra nagyon játékos, de közben rendkívül fegyelmezett kutya. Tudom, hogy inkább emberekre mondjuk azt, hogy figyelmes, de rá is pontosan illik ez a leírás. Ha elindulok valahová, akárcsak a házon belül, ő azonnal odaáll mellém, hogy segítsen. A közlekedésben abszolút megbízható, pedig sokszor szembesülünk kihívásokkal, például amikor minden nap hosszú útra indulunk, hogy dolgozni menjünk” – mesélte Modok Sándor.

Sándor és Infra mindennap megtesznek oda-vissza közel nyolc kilométert. A Csongrád megyei Kistelken ugyanis nincs buszjárat, ezért gyalog mennek a távolabb található Kézműbe, a munkába. Ilyenkor reggel szinte ugyanazt a rutint végzik: Sándor – saját szavaival élve – megfésüli Infra ruháját, majd nyugodtan elindulnak és „szépen végigmennek az utcákon”, több útkereszteződést is érintve. A legnagyobb kihívást azonban a Sándor munkahelyénél található rendkívül forgalmas útszakasz jelenti, ami nem csak az autópályára vezető felhajtó, de zebrát sem festettek oda.

„Abszolút rá merem bízni magam, mert Infra nagyon nagy biztonságot ad. Mindig abszolút körültekintő és nyugodtan át merek menni vele az úton. Az önállóságom egy részét is vissza tudta adni, ami sokat jelent nekem. Mindig velem van, nem megyek egyedül az életem útján. Nemcsak egy kutya, hanem egy olyan élőlény, aki figyel rám, akihez szólhatok, aki a társam” – mutatott rá Modok Sándor.

A férfi előző kutyája, Henna szintén a Baráthegyi Segítő Kutya Iskola négylábú segítője volt, ám őt nyugdíjba kellett helyezni csípőkopás miatt. A 2018-as év egyik szombati napján Henna visszakerült a központba, Sándor pedig már másnap utazott Miskolcra, hogy megismerkedjen Infrával.

„Ma is jól emlékszem arra a hétfői napra, ahogyan ültem a kanapén és az egyik kiképző beengedte az akkor másfél éves Infrát az ajtón. A kutya abban a pillanatban odarohant hozzám, felugrott a kanapéra és lenyomott egy nagy sallert a homlokomra. Azóta barátok vagyunk” – emlékszik vissza nevetve Sándor az első találkozásra.

Ezt követően még sokat tanultak, fejlődtek, gyakoroltak együtt, majd 2018 októberben hibapont nélkül levizsgáztak. Azóta is elválaszthatatlanok és az egyedül élő férfinek saját bevallása szerint Infra egy „hatalmas kincs” az életében. A munkába érve leveszi róla a hámot és maga elé teszi a négylábú barátjának a saját, munkahelyi szőnyegét. Kétóránként a szünetben megitatja, kimennek sétálni egy kört és Infra néha elmegy leellenőrizni Sándor munkatársait is, hogy „jól végzik-e a feladataikat”. A munkaidő utolsó szakaszában már érezhető az izgalom, hiszen hazafelé mindig megállnak a vásártéren, ahol Infrának már van két kis barátja, akikkel hatalmas energiákat felszabadítva kezdenek önfeledt játékba.

Sándor bal szemén 1986-ban vált le a retina, majd a jobb oldalin 1998-ban. És bár megtanult fehér bottal közlekedni és tájékozódni, 2013-ban döntött úgy, hogy kutyát igényel a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától.