Zolinak most pont egy olyan bájos és kedves, a munkájáért rajongó vakvezető kutyára volt szüksége, amilyen Rizling.

Már az elején kiderült, hogy Rizling elmozdíthatatlan gazdája mellől, soha nem hagyná magára. Zoli azt az útvonalat húzta, ami az otthonából alapítványunk központjába vezet. Az ünnepek előtti hatalmas tömegben kellett villamosra és buszra szállniuk. Előfordult, hogy önkéntes rendőrként viselkedő utasokkal kellett szót érteniük, amiben Zolinak bőven van tapasztalata.

Rizling kiképzője, Királyné Barkóczi Emese így értékelte a vizsgát:

“Mindig nagy felelősség mikor átadok egy vakvezető kutyát, hiszen tudom, hogy a látássérült gazdi az életét fogja rábízni arra a kutyára, akit én képeztem. Amikor Zolival megkezdtük a közös gyakorlásokat, ez az érzés még hatványozódott bennem, hiszen tudtam, hogy vakvezető kutyája, Fanni halála után milyen nehéz időszakon ment keresztül a kollégám. Szerettem volna, ha esélyt ad Rizlingnek arra, hogy bebizonyítsa neki, hogy benne is megbízhat és hogy őt is szívébe zárja. Minden kutya egy külön személyiség és úgy gondolom, hogy Zolinak most pont egy olyan bájos és kedves, a munkájáért rajongó vakvezető kutyára volt szüksége, amilyen Rizling.”

Köszönjük szépen Sápi Andreának és családjának, hogy felnevelték nekünk Rizlinget. Továbbá köszönjük a vizsgabizottságban végzett munkát Hajdú Máriának, Szűcs Andrásnak, az alapítványunkat képviselő Komondi Piroskának, és nem utolsó sorban Királyné Barkóczi Emesének Rizling kiképzését.

Sok boldog együtt töltött évet kívánunk Zolinak és Rizlingnek.

Fanniról korábban készült cikkünkben olvashattok.