A vak fiatalembert ki akarták rabolni, a fejét beleverték a lift falába, de ellenállt a túlerővel szemben. Alapítványunk kiáll mellette, és támogatva a kérését, közösen fordulunk a nyilvánossághoz.

Dániel azt gondolta, hogy békés napja lesz, elmegy vásárolni a vakvezető kutyájával, Vidrával, azonban ez nem így történt. Alig ért be egy budapesti bevásárlóközpontba, két nő felajánlotta a segítségét, amiből aztán rablási kísérlet és testi sértés lett. Klabacsek Dániel feljelentést tett a támadók ellen, azután pár hónappal később megkérte alapítványunkat, hogy együtt forduljunk a nyilvánossághoz, és hívjuk fel a figyelmet arra, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a látássérült emberek.

Klabacsek Dániel a Westendben haladt a vakvezető kutyájával, Vidrával, amikor két nő megszólította, és beszélgetni kezdtek, ő pedig elmondta, hogy hova szeretne eljutni. A nők azonnal felajánlották, hogy segítenek neki megtalálni az elektronikai áruházat. Dániel vak – nincs látásmaradványa –, és amint elmondta, mivel egy ilyen hatalmas bevásárlóközpontban nem tud jól tájékozódni, ezért elfogadta a segítségüket.

„Mondtam az egyiküknek, hogy nyújtsa a karját, majd én belekarolok.” Azután együtt szálltak be a liftbe, és a nők elvezették az áruházba.

Dániel és Vidra az áruház előtt

Dániel szerint addig minden rendben volt, amíg a melegre panaszkodva, megkérték, hogy vegyen nekik egy üdítőt, amit visszautasított. Akkor már biztos volt abban, hogy ki kell lépnie ebből a helyzetből: megköszönte a segítségüket, de ők nem mentek el. „Ahhoz képeset, hogy le akartam menni a metróba, ők felhoztak az épület tetejére” – mondta Dániel.

Segítség helyett támadás

A tetőkertben azután már nem leplezték tovább az eredeti szándékukat, hogy ki akarják rabolni. Úgy gondolhatták, hogy ott fent nem lesznek szemtanúk, és ketten könnyen, akár erőszakot alkalmazva, elveszik a vak és fizikailag legyűrhetőnek tűnő fiatalember övtáskáját. Addigra arról már megbizonyosodhattak, hogy a vakvezető kutyája nem fogja őket megakadályozni ebben. Megjegyezzük, hogy a vakvezető kutyák nem képesek őrző-védő munkát végezni, a kiképzésük arra irányul, hogy látássérült gazdájuknak segítsenek a biztonságos közlekedésben.

Miután felértek a tetőkertbe, a testesebb nő lenyomta Dánielt egy padra, elkezdett vele beszélgetni, és lecsatolta a derekán lévő övtáskáját.  „Én rögtön odakaptam, megfogtam az övtáska szárát. Közölte, hogy engedjem el, ne kiabáljak, mert csak meg akarja nézni, hogy mennyi pénz van benne. Én ezt nem hagytam. Valószínűleg eléggé kiabálhattam, mert visszakaptam az övtáskámat.”

Visszatérés a tetőkertbe, itt vettük fel az interjút

Ezután, mivel úgy érzékelte, hogy nincs ott más ember, és egy ekkora épületből egyedül nem tudott volna lejutni a metróhoz, ismét elfogadta a felajánlásukat, hogy segítenek neki. Úgy gondolta, hogy a metró felé vezető aluljáróban, nyilvános helyen nem fognak újra próbálkozni. Azt azonban kifelejtette a számításból, hogy a liftben egyedül marad velük.

Úgy lépett be a liftbe, hogy elővigyázatosságból fogta az övtáskáját, abban viszont csalódnia kellett, hogy ezúttal már visszafogják magukat.

Dániel három hónappal elteltével mert beszállni ugyanabba a liftbe

Először nagyon átlátszó módon a testesebb támadó arra kért, hogy öleljem meg, mert, hogy magányos. Mire én közöltem, hogy nem szívesen ölelkezem ismeretlenekkel. Erre azt mondta, hogy majd ő, és az egyik kezével átkarolt, a másikkal pedig megint ugyanúgy lecsatolta az övtáskámat. Én megint úgy reagáltam, hogy megfogtam a másik végét, rászóltam erőteljesen, hogy engedje el. A testesebb azt mondta, hogy: „nyugodtan kiabálj, itt bent úgyse hallja senki”, a másik pedig rám üvöltött: „ne ellenkezz velünk, te kutya!” Ekkor, amelyik fogta az övtáskámat, a másik kezével kétszer beleverte a fejemet a lift falába.

Végül a lift megérkezett, és Dániel valósággal kizuhant belőle, amikor a támadó hirtelen elengedte az övtáskát, amit a fiatalember nagy erővel fogott. Itt még visszaszólt az egyik: „Nem jössz velünk a metróhoz?” Én pedig megmondtam, hogy sehova nem megyek már veletek.”

A Dániellel készült videóinterjú itt tekinthető meg:

Még nincs túl a traumán

A támadás egy júniusi napon történt, az alapítványunkkal folytatott beszélgetésre azonban október első felében került sor, ugyanis Dániel időt kért arra, hogy legyőzze a benne lévő ellenállást, és újból be merjen lépni a plázába, ahol interjút adott nekünk a tetőkertben, pontosan azon a padon, ahol ki akarták rabolni, és beszállt velünk abba a liftbe, ahol a rablási kísérlet és a bántalmazás érte.

„Én azóta el sem jövök ide, mert bár kicsi az esély rá, hogy újra találkozok velük, félek itt és traumatizált ez a helyzet” – mondta. Dániel fontosnak tartja, hogy minél többen tudjanak erről az esetről: „Vak vagyok, vakvezető kutyával közlekedem, ha velem megtették, megtehetik másokkal, és ennek nem volna szabad megtörténnie még egyszer.”

Vidra a bevásárlóközpontban vezeti gazdáját

A fiatalember közvetlenül a támadás után elbizonytalanodott. „Azért nem kértem rendőri segítséget, mert szorongtam, autista vagyok, ezért nem tudtam lereagálni, hogy hogy mit kellene tennem”. Először a vakvezető kutyája kiképzőjét, Farkas Darinkát hívta fel. Alapítványunk munkatársa tanácsára tett feljelentést, azután kihallgatták sértettként a IV. kertületi rendőrkapitányságon június 11-én. Akkor elmondta, hogy a feje jobb oldalon sérült meg a füle feletti részen, illetve a személyes iratai mellett kétezer forint készpénz és a bankkártyája volt az övtáskában, ami hiánytalanul nála maradt.

Dániel azt mondta az alapítványunknak adott interjúban, hogy ha nem is találják meg az elkövetőket, akkor is szeretné folytatni az eljárást, amennyiben arra van mód, mert dolga van még ezzel az üggyel:

„Azért mondtam el ezt, mert ha nem is lesznek meg az elkövetők, szeretném, ha más vakokkal ez nem történne meg. Szeretném, ha értesülnének erről az esetről, arról, hogy így jártam, hogy esetleg tanulhassanak a hibáimból.”

Dániel önkritikus záró mondatát tiszteletben tartva jegyezzük meg, hogy elítéljük az áldozathibáztatást, ezért kérjük, hogy akiben esetleg felmerülne, olvassa el vagy nézze meg figyelemmel a támadásról készült cikket és videóinterjút, azután alkosson véleményt. Alapítványunk kiáll Dániel mellett, és támogatva a kérését, közösen fordul vele a nyilvánossághoz.

Az ügy folytatásáról beszámolunk.

Az interjú és a fotók 2026 október első felében készültek