A koronavírus-járvány miatt tavaly augusztusban tartottunk utoljára kölyöktalálkozót. A közel egy évnyi kihagyás után, a hétvégén a Hajógyári-szigeten gyűltünk össze, természetesen a járványügyi szabályokat betartva. Nagy volt az öröm alapítványunk kutyái, kölyöknevelői és kiképzői számára is.
Kisebb csapatnyi labradorral érkeztünk meg a Hajógyári-szigetre, 16 kutyánk és kölyöknevelőik találkozhattak újra. Icipici csoportokban eddig is igyekeztünk szocializálni a vakvezető tanulókat, de valódi találkozásra nem volt lehetőség.
„A szocializáció nagyon fontos egy kölyökkutya életében. A kölyöktalálkozók kulcsszerepet játszanak vakvezető tanulóink fejlődésében” – mondja Juhász Nóra, kölyökkoordinátor.
Nehéz hónapok állnak mögöttünk, ugyanis a kölyöknevelőinknek, kiképzőinknek úgy kellett feladatokat kitalálni a tanuló kutyák számára, hogy nem tudtak bemenni a plázákba gyakorolni, nagyobb társaságban sem lehetett találkozni.
„Az elmúlt egy év nehéz volt a kölyöknevelők számára, meg kellett oldaniuk, hogy a felcseperedő kölykök találkozzanak emberekkel, más kutyákkal. Azonban a vírus megnehezítette a találkozásokat. Nagyon vártuk a lehetőséget, hogy újra kölyöktalálkozót tarthassunk” – mondja Juhász Nóra.
Kérjük támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését!
1% adószámuk: 18449149–1–05
Kattints rá, így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28
Sámánék számára ez volt az első kölyöktalálkozó
Szikra, Szellő, Sámán, Szezám és testvéreik rettenetesen élvezték, hogy találkozhatnak egymással, sőt anyukájuk, Winnipeg is csatlakozott. Serpáék nagyon örültek, hogy idősebb tanulóinkkal is megismerkedhettek. A találkozás után megkezdődött a futkározás, kergetőzés, bunyózás. A találkozás öröme nem volt fogható semmi máshoz.
„Furcsa, hogy ilyen hosszú ideig nem találkozhattunk nagyobb társaságban, nem tarthattunk kölyöktalálkozókat. Hiányzott már ez nekünk is, vakvezető tanulóinknak és kölyöknevelőinknek is. Örülünk a viszontlátásnak. A kutyák életében fontosak ezek a találkozók, hiszen nagy társaságban, sok kutya jelenlétében is meg kell tanulniuk a gazdira figyelni” – mondja kiképzőnk, Nyíriné Kovács Mária.
A Hajógyári-szigetre sokan járnak ki sétáltatni, így tanulóink idegen kutyusokkal is ismerkedhettek. Kölyöknevelőink pedig gyakorolhatták a behívást, vagy azt, hogy kutyájuk akkor is felfigyeljen a hangjukra, ha éppen nagyon elfoglalt egy másik kutya megszaglászása miatt.
„Eléggé fájó pont volt, hogy nem voltak kölyöktalálkozók. Hiányzott. Hatalmas most az öröm, hogy Rézi találkozhatott a tesókkal, unokatesókkal. Mi azért próbáltuk társaságba vinni őt, jártunk kutyaoviba, amíg a járvány erre lehetőséget adott. Voltunk kutyafuttatóban, és részt veszünk kiscsoportos foglalkozásokon is” – mondja kölyöknevelőnk, Mocsáry György.
Egy kis gyakorlás is belefért a programba
Bár az idei első kölyöktalálkozás leginkább az ismerkedésről, szocializációról szólt, egy kis gyakorlásra így is belefért. Vakvezető tanulóink a helyben maradást gyakorolták, valamint azt, hogy bármi történik, nekik a gazdira kell figyelni. Egy kölyök számára ez nem egyszerű feladat, mi rendkívül büszkék vagyunk, ugyanis a legkisebbek is nagyon szépen teljesítettek.
„Egy nagyon jó hangulatú találkozás volt ez a mai, a hosszú kihagyás után remek formában vannak tanulóink, szépen teljesítették a tőlük elvárt és a koruknak megfelelő feladatokat. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Kölyöknevelőinkre úgyszintén, hiszen ebből is látszik, hogy egyénileg sokat foglalkoztak a kölykökkel. Szakmai csapatunk örült a viszontlátásnak, bízunk benne, hogy hamarosan teljes mértékben visszakaphatjuk a járvány előtti életünket” – mondja Juhász Nóra.
Reméljük, hogy a járvány nem szól közbe és június kölyöktalálkozónkat is meg tudjuk tartani, hiszen azon részt vesz majd a legifjabb generáció is. Tulipán, Tramini, Titán és testvéreik már várják, hogy csatlakozhassanak idősebb tanulóinkhoz.
