Diamond 12 hetes

Szerda
Hatalmasat kirándultunk! Kimentünk a (város túlfelén lévő) kertünkbe. Az első 800 métert lelkesen, féllelkesen, félve, majd leülve, felkéredzkedve tette meg, de utána nem volt gond. Neki. Ölmagasságból bámulta az elhaladó házakat, az ugató kutyákat a kerteknél. Szerintem a bal karizmaim a kétszeresére nőttek. A kerti kutyafalka jól összeszimatolta őt. Kissé ijedten tűrte. Viszont mikor beraktam a zárt teraszra, mindenáron az orrát dugdosta a többiek felé. Végül felborította a cicák tálját és elpihent a teraszon. A visszaúton a másik karom is megerősödött. Már megtanultuk, hogyan kéredzkedjünk fel a gazdi ölébe, ha nem tetszik a gyaloglás. Az otthontól 800 méterre letettem. Ekkor tétován botorkált, battyogott, sietett, majd pórázt rángatva rohant az ismerős, kacsákkal teli fűre. Gyors pisilés után felcipeltem. Hatalmasat aludtunk!

Péntek
Vonatoztunk! Büszkén fekve a lábamnál élvezte az utazást. A városi forgalomban és idegen szagok közt már egyértelműen jelezte a cipeltetési szándékát. Mivel járdavégekhez közeledve mindig letettem, hogy tanuljuk a szélen megállást, már a derekamban is heveny izomláz van. Voltunk áruházban is. A Fressnapf egy jó hely. Szépen szimatolva közlekedtünk. A pénztárhoz érve döbbentem rá, hogy otthon hagytam a hátizsákomat. Hazafelé egyik karomon 3 kiló kutyatáp (naná, hogy nem volt füle a zacsinak), másik karomon 4 és fél kiló kutya (neki volt füle, de azért mégis…). Szóval nagy kaland volt!

Vasárnap
Hazatértek a macskáink. Vagy előbújtak. Mindenesetre a táljaik magasan vannak. Ellentmondást nem tűrő pofonokkal igazítják útba a tolakodó kutyákat. Lassan kialakul a cicatoleranciánk. Egy kimerítő séta után még együtt is pihentek (khmm) a kanapén. Amire egyébként nem mennek fel. Már ha a szobában vagyok. Viszont rombolási és becsinálási hajlamaik miatt felügyelet nélkül nem is tartózkodhatnak ott, úgyhogy  lassan a „kanapén nem tartózkodunk” lecke is beérik.