Diamond (őt Edit neveli két nagy gyerekével együtt)

április 6.
Idei húsvéti nyuszi ezúttal egy gyönyörü fekete labrador retrivert tojt nekünk. Az első éjszaka remekül telt. Kikészített plédjén kívül mindenhol feküdt csak ott nem. Reggel szobatisztán ébredtünk! Lementünk és elvégezte a dolgát! Hurrá.

április 7.
Minden csoda 3 napig tart. A mienk csak 3 percig.
Ébredés, száraz szoba! Mire villámgyorsan felkaptam a pizsimre a melegítőmet, Diamond precízen kiszámítva a szőnyegre leterített és kissé szétcsúszott kettő darab nejlonlepedő közé csinált! Azért az egészségügyi sétán is alkotott.
A táplálkozás a következőképp zajlott. Odatrappolt a tálhoz, belerúgott, majd beletolta a fejét, amitől az összes táp szétszóródott. Ezután a macskakajás tálhoz ballagott, és kiette a cicák tápját. Azok egyenlőre a megrökönyödés stádiumában ragadtak tegnap óta.
Estére megérkezett a “kistesó” egy maszek kölyökkutya képében. Diamond izgatottan tappogott előtte játékra hívva, de Effi, lévén 5 hetes, még vinnyogva reklamált a cibálás ellen. Diamond azonban úgy felbátorodott a kutyatárs láttán, hogy az aznapi sétákon minden egyéb idegen kutyához odarohant játékot kérni! Aztán egy barátságtalan morranás után farkat behúzva, vinnyogva mászott fel az ölembe. Hát a szocializációt még tanulnunk kell.

április 10.
Fantasztikus ez a kiskutya! Hogy miket tud! 16 éve próbálom rávenni a gyermekeimet, hogy mindig rakják el a cipőiket, hiába. Erre jön ez a kis csöppség a nyálával, pici fogaival, és azóta a gyerekek rendületlenül elrámolnak. Nincs több széthagyott cipő, nyeglén előhagyott hajvasaló, lelógó kihúzott madzaggal, hanyagul odarakott telefontöltő! (fizetéskor pótolom nekik)
A másik csoda! Nincs a padlón macskaszőr! Egyszerűen nincs ideje leesni! Mire aláhullana, már egy újabb felmosás aktuális.
Apropó macska. Eddig hátat fordítva ültek a polcokon, mára eltűntek. Szerintem átköltöztek a szomszédba, a pitbullos bácsihoz.