Kettő kutyával a legszebb az élet

A munkában és a magánéletben is száz százalékban támaszkodik kutyái segítségére Baranyai Zoltánné. Marika azon szerencsések közé tartozik, akire két baráthegyis segítőtárs vigyáz. Szilaj nyugdíjazása után ugyanis megérkezett otthonába Mese is, ám a két nagyon különböző személyiségű kutya remekül kiegészíti egymást.

Már el sem tudná képzelni mindennapjait segítőkutyái nélkül Baranyai Zoltánné. A zalakomári 53 éves hölgy életébe még 2015-ben csöppent az első eb, és korábban elképzelhetetlennek hitt lehetőségeket és új utakat nyitott meg előtte. Marika már 31 éve elveszítette a látását: öt hónapos terhes volt a nagyobbik fiával, amikor makula degenerációt diagnosztizáltak nála az orvosok. Azóta is csak 5 százalékosan lát, ami saját bevallása szerint meglepően sokat jelent bizonyos szituációkban. Például amikor az egymással önfeledten játszó kutyákat kell finoman figyelmeztetni – és erre többször is akadt példa, miközben Marikával beszélgettünk.

„Még 2013-ban döntöttem úgy, hogy miután nagyban megkönnyítené a mindennapjaimat, ezért beadok egy kérvényt a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolához. A környezettanulmány során a szakemberek kijöttek hozzánk, megnézték az otthonomat és sokat beszélgettünk az igényeimről. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor kiderült, hogy megtalálták nekem a megfelelő kutyust. Este fél hat volt, amikor csörgött a telefonom: dr. Mezősi Tamás, az alapítvány kuratóriumi elnöke hívott és elárulta, hogy itt van Sziszi és az én kutyusom lehet. Végtelenül boldognak éreztem magam” – mesélte Marika újra átélve az örömteli pillanatokat.

Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több, mint 5 millió forint. 
Kérjük támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését! 
1% adószámuk: 18449149–1–05
Kattints rá, így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28

Az emlegetett Sziszi (akit Marika leginkább csak Sziszikének hív) a Szilaj névre hallgat. A világosbarna, labrador és vizsla keverék szuka 2015. szeptember 11-én költözött zalakomári otthonába. A négyéves kutyával az új gazdának azonban még sokat kellett tanulnia. Emiatt egy hétre az alapítvány központjába, Miskolcra költözött, ahol együtt járták az útvonalakat, tanultak, közlekedtek és közben kutya és gazdája is egyre közelebb került egymáshoz.

„Még ma is élénken emlékszem azokra az első napokra, amikor Sziszikével elkezdtük megismerni egymást. Egyszerűen zavarba jöttem attól, hogy a kutya folyton engem bámult. Később elárulták nekem a szakemberek, hogy csak felmérte az új gazdáját. Mégis teljesen zavarban voltam, pedig az az első perctől fogva elfogadott engem. Nem túlzás azt állítani, hogy első látásra szerelem volt a mi kapcsolatunk” – emlékszik vissza Baranyai Zoltánné, aki bár nagyon izgult a vizsgájuk előtt április 21-én, visszatekintve mégis úgy gondolja, hogy a rengeteg gyakorlás minden pillanata megérte.

A szuka ezután Zalakomárba költözött és Marika szerint bár „sokszor játszotta a süketet”, nagyon sokat tanultak együtt. Viccesen megjegyzi, hogy miközben elsajátították a sípszavas engedelmességi gyakorlatokat, Sziszi gyakran „a focimeccseken is haptákba állt”.

„Sziszike az életem, imádom, szeretem őt. Korábban otthonról dolgoztam, de három éve a férjemmel együtt kaptunk munkát a csurgói kézműnél, ahol összeszerelő feladatokat látunk el, például villanykapcsolóhoz alkatrészeket szerelek össze. Így 2018 óta édeshármasban kelünk reggelente fél 4-kor, és indulunk autóval a munkába, ahol heti 20-20 órát dolgozunk” – meséli Marika, aki szeretett kutyáját emlegetve elsírja magát.

Sziszi közben tízéves lett és tavaly májusban szívproblémákat diagnosztizáltak nála. A szukát nyugdíjazták, Baranyai Zoltánné pedig tavaly augusztus elején újra kérelmet adott be a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolához. Ezután kereste fel Köbli Mónika, az iskola egyik kiképzője, aki bemutatott neki egy labrador hölgyet. Az akkor másfél éves Mese és új gazdája egyre több időt töltött együtt: először csak pár órát, aztán napokat és éjszakákat, miközben ügyesen megtanulták a vizsgaútvonalat, hogy szeptemberben sikeres vizsgát tegyenek.

„Mese most február 19-én volt kétéves és egy hiperaktív energiabomba. A két kutya az első perctől fogva elfogadta egymást. Nekem azonban az volt a legelső aggodalmaim, hogy a két kutyát folyton egymáshoz hasonlítottam, pedig tudom, hogy ezt nem szabad. Folyton azt kérdeztem magamtól: hogyan tudom majd egyformán szeretni őket? Gyorsan kiderült, hogy a szeretet az automatikusan jön” – mondja mosolyogva Baranyai Zoltánné.

Bár a két kutya két teljesen különböző személyiség, úgy tűnik, hogy mégis jól kiegészítik egymást. Az energikus Mese gyakran hívja játékba az inkább nyugalomra vágyó Sziszit, aki néha be is adja a derekát. Marika ezért hirdetés útján keresett és talált is játszótársat a fiatal energiabombának. Az elmúlt szombaton a zalakarosi parkban öt kutya gyűlt össze többek között kötelet húzni és labdát kergetni. Nem túlzás azt állítani, hogy gazdi és kutyái szíve is az örömtől szárnyalt. És hogy lesz-e folytatás? Mindenképpen.

  • Bejegyzés kelte:
  • Utolsó módosítás:
  • Szerző:
  • Kategória: Hírek