Kadét még a legkeményebb szíveket is meglágyítja, főként akkor, ha kiderül, hogy vakvezető kutyának készül. 

Hegedűsné Tóth Katalin tiszteli a munka- és segítőkutyákat. A vakvezető kutya akkor került képbe nála, amikor Zebegényben élő vakvezető kutyásunk sétált előtte. “Úgy meghatódtam attól az összhangtól, hogy kibuggyant a könnyem. Ahogy együtt mentek, ahogy a gazdi a lépcsőnél megállva megsimogatta. Azután beszélgettünk a vonaton, és elmondta, hogy milyen sokat jelent neki a kutya a közlekedésben. Eltelt pár év, és van egy barátom, aki figyelemmel kíséri a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola honlapját, ő szólt nekem, hogy most keresnek kölyöknevelőket, és hogy nekem milyen jól állna. Így lettem önkéntes kölyöknevelő, így került hozzám Kadét” – mondta Katalin.

Katalin így írt Kadét nézőpontjába helyezkedve a kölyök napi tevékenységéről.

– Minek ketrec, minek kosár, legjobb dolog a padlón békapózban aludni.

– Nagyszerű játék a kerti lépcső, le-fel gurulni rajta, és a gazdit is jól meg lehet dolgoztatni.
– A séta közben gazdit új tánclépésekre is lehet tanítani, vagy a régieket gyakorolhatja, mert legjobb épp a lába alatt lenni.
– Kaki-pisi nagyon jólesik a térkövön, ( olyan vizes a fű:( ) , mire gazdi áttenne, hopp, kész is van! 
– Na és éjjel kettőkor a szobában a padlóra kakilni mekkora élvezet!!
– Nehéz feladat lesz gazdi öreg kutyájával jóban lenni, még csak a szagomat kritizálja, és várja, hogy minden simi az övé legyen, de nem adom fel 🙂

Mi sok sikert kívánunk ehhez, és igyekszünk megadni minden segítséget Katalinnak.

Végül nem hagyhatjuk szó nélkül, mekkora dicséretet érdemel a gazdi 11 éves goldenje, Dézi, akinek egyelőre fenntartásai vannak Kadéttal szemben, de kezd olvadni a jég, mert tegnap már együtt üldögéltek a fűben.