Lukács Ágota élménybeszámolója a Hajógyári szigeten megrendezett kirándulásról:

Ezúttal közkívánatra, több vakvezetőkutyával közlekedő látássérült kutyaúsztatási szándékának eleget téve lett megszervezve a hetedik Baráthegyis kirándulás. Az eseményt rengeteg megbeszélés, szervezés előzte meg, köszönhetően a budapesti közlekedést számunkra különösen megnehezítő felújítások miatti változásoknak. Öröm volt érezni, hogy ebben az esetben a szent közös cél érdekében mindenki igyekezett segíteni a másiknak, még azok is, akik nem is tudtak velünk jönni. Persze minden jó ha a vége jó és mindenki rendben megérkezik, mint ahogy ezalkalommal is történt.
Miután összegyűltünk nagyon sokan, emberek és a huszonvalahány kutya, kezdődhetett az ebszabadság és a gazdisétáltatás. Kutyáink örömmel futkároztak körülöttünk, ki-ki gyorsan barátokra találva, csapatba verődve, miközben a látássérült gazdikat a Baráthegyi kutyaiskola jól látó önkéntesei sétáltatták. Bizony, levittek bennünket is a Duna partjára, a jó kutyusok pedig koránt sem vakon követték gazdáikat, sőt, túl is ugrottak a célon ami a követést illeti, bele a vízbe.
Gyönyörű, kutyás szívet melengető látvány lehetett a kutyák önfeledt kergetőzése, birkózása a vízben, de talán mi vakok vigyorogtunk legjobban, kutyáink határtalan boldogságát átérezve és a segítőink által készített videókat telefonjainkon magunkénak tudva. Felfogni sem tudom hogy nézhetett ki a víz a benne úszkáló kutyatömegtől, csak a hangot hallottam, ahogy a sok csobogás furcsa, zuhatagszerű hanggá vegyült.
Azt hiszem, mi kutyával közlekedő látássérültek feltöltődve, jól esően elfáradva, boldogsággal a szívünkben tértünk haza és elégedetten simogattuk meg szintén boldog és a játékba, úszkálásba belefáradt kutyáinkat. Remélem, kétlábú segítőink is jól érezték magukat, és hogy egyszer valamilyen formában mi is tudunk valami jót, örömet szerezni nekik, visszaadni egy kicsit abból a segítségből, amit egy ilyen kirándulás alkalmával tőlük kapunk. Jelen pillanatban csak ez a billentyűzet és a szó áll rendelkezésemre és csak megköszönhetem a kutyaiskola munkatársainak a szervezést, az önkénteseknek a türelmet, a figyelmességet és a segítséget. Tehermentesítettek kutyát gazdát egyaránt, biztonságban érezhettük magunkat társaságukban és úgy figyeltek a mi kutyáinkra is, mint a sajátjukra. Ez nekünk rengeteget jelent!