Egy vakvezető kutyának a gazdira kell fókuszálni

Honnan tűnhet fel, hogy kölyöktalálkozót tartunk? Sok vidám kutya és mosolygós gazdi gyűlt össze egy helyen. Persze a munka a legfontosabb, mert ilyenkor erősítjük a vakvezető tanulók és a kölyöknevelők közötti kapcsolatot. Kiképzőink sok érdekes feladattal készülnek, és arra is figyelmet fordítanak, hogy a kutyák szokják a tömeget és mindenféle külső ingert, ennek érdekében júliusi találkozónkat az Allee bevásárlóközpontban tartottuk meg.

Libasorban a kölyöknevelőink és mellettük a kutyák, az idősebbektől a legkisebbekig
Labradorok libasorban – Az egyévesektől a legkisebbekig

Az időjárás szerencsére éppen megfelelő volt ahhoz, hogy a kölyöktalálkozót önfeledt játékkal indítsuk a Bikás Park egyik futtatójában. Számos M betűs kutyánk eljött, az immár féléves L betűsök, valamint Alma és Artúr, illetve néhány K betűs, akik hamarosan a képzés egy következő lépcsőfokára lépnek, és kölyöknevelőiktől kiképzőinkhez költöznek. A kutyák most is hatalmas örömmel fogadták egymást, fogócskáztak, bunyóztak, sárban lubickoltak.

A futtatóban lévő eszközöket kíváncsian fedezték fel labradorjaink, mindent kipróbáltak. A kicsit csúszós műanyag alagutat először bátortalanul közelítették meg, de aztán sok lúd disznót győz alapon egymás után, szinte tolakodva próbáltak minél többször átjutni rajta.

„Hagyd, hogy hibázzon a kutya, abból fog tanulni” – mondja kiképzőnk, Nyíriné Kovács Mária, miközben egyesével lépnek ki a futtatóból a kutyák és a kölyöknevelők. A cél az, hogy a kutyák a nyitott kapu láttán is higgadtan üljenek, hagyják, hogy a gazdik kilépjenek az ajtón, és csak vezényszóra kövessék őket. Akinek nem sikerül, az többször is nekifut, de végül mindenki kijut.

Miután mozogtak egy kicsit, egy újabb érdekességet próbáltunk ki, a metrózást. A vakvezető kutyáknál fontos, hogy minden tömegközlekedési eszközt megismerjenek, lehetőleg minél fiatalabb korban. A vidéken élő kutyáinknak hatalmas élmény volt az az egy metrómegálló is, amíg eljutottunk az Allee Bevásárlóközpontba, ami egy igazán kutyabarát hely, és nem csak a vakvezető kutyák számára áll nyitva.

„Válj eggyé a kutyával” – mondta szakmai vezetőnk, Komondi Piroska, miközben megmutatta, hogy lehet úgy irányítani a pár hónapos Müzlit, hogy a kis labradornak ez fel se tűnjön, és a rengeteg külső inger ellenére magabiztosan és teljes elfogadással kövesse nevelőjének minden lépést.

Minden vakvezető tanulónak a kölyöknevelőkre kell figyelni, miközben rengeteg érdekesség jön szembe velük. A tömeg, a többi kutya, az illatok, a különböző felületű padlózat mind-mind felfedezni való. Lenne. Azonban egy vakvezető kutya nem zökkenhet ki semmilyen körülmények között sem, amihez persze rengeteg gyakorlás szükséges. Azok a kutyusok, akik nem hagyták magukat eltéríteni, jutalomfalatot és hatalmas dicséretet kaptak. A rutinosabbak farokcsóválva, kölyöknevelőjükre emelt tekintettel meneteltek végig a folyosókon.

Végül a bevásárlóközpont előtt Királyné Barkóczi Emese és Nyíriné Kovács Mária segítségével kölyöknevelőink gyakorolták a kutyák láb mellé ültetését és a helyben maradást, ami nem volt egyszerű feladat, hiszen sokan odajöttek, hogy megsimogathatják-e a kutyákat. (Ezúton is szeretnénk megemlíteni, hogy munka közben nem szabad zavarni se a vakvezető kutyákat, se azokat, akik még tanulnak.) De azért nincs okunk a panaszra, összességében nagyon pozitív élményekben volt részünk, a vásárlók igazi látványosságként tekintettek ránk, többen megálltak fotókat készíteni, és persze folyamatosan visszhangzott a „jaj de okosak” és „de aranyosak” mondatok.