Ebu a fekete labrador, akiről vakvezető kutya tanulóként már számos alkalommal olvashattunk – interaktív érzékenyítő programjaink kapcsán – immár vakvezető kutyaként tölti első karácsonyát gazdájával.

Erről számolt be nekünk kedves hangvételű levelében Kriszta, amelyet az alábbiakban idézünk:

“Karácsonyi ajándék

Ismét elérkezett az év 3 legszebb napja. Ismét a szereteté, egymásra figyelésé lesz a főszerep. Újra azon gondolkodunk, hogy mit ajándékozzunk szeretteinknek. Ők pedig próbálják kitalálni, hogy mi minek örülnénk a legjobban. Lassan véget ér egy újabb év. Ilyenkor az ember picit mindig értékel és átértékel.
A fenyő előtt, látva a meghatott és boldog családot felértékelődnek a szép pillanatok és legalább rövid időre elfelejtődnek a könnyes és fájdalmas órák. Ez a Karácsony különösen szép és boldog számomra, hiszen nem sokkal ezelőtt családom egy új taggal bővült.

Megérkezett az életünkbe, de különösen az enyémbe Ebu! Ebu egy különleges lény. Egy idegen ember számára Ő „csak” egy vakvezető kutya, de számomra Ő ennél sokkal, de sokkal több. Mit is jelent egy vakvezető kutya? Egy segítő társat? Egy barátot? Egy családtagot? Egy önzetlenül szeretni tudó kutyust? Mindezt egyszerre! Számomra Ő most egy csodát jelent. Életem első vakvezető kutyája pici kölyökként került hozzám. Ő is egy fekete labrador volt, aki élete végéig egy csodálatos társ- és segítő társ felbecsülhetetlen szerepét töltötte be az életemben.

Emma is egy csoda volt és a mai napig különleges helyet foglal el a lelkemben, pedig már 12 éve az örök vadász mezőkön kergeti boldogan a színes pillangókat. Imádott dolgozni és imádott élni. Igazi labradorhoz méltóan imádott gyerek lenni és játszani, de éppúgy tudott felelősség teljes felnőtt lenni és megóvni engem minden rám leselkedő veszélytől. Okos volt, kedves és gyönyörű. Bárhová mentünk, mindenhol szerették és Ő pontosan tudta, hogy róla zengnek a dicsértek. 🙂
Amikor itt hagyott minket, nem tudtam elképzelni, hogy másik vakvezető kutyám legyen. Évek teltek el mire képes voltam eljutni odáig, hogy szeretnék újra egy kutyát. Már tudtam, hogy nem lehet még egy Emmám, hiszen Ő éppúgy, mint egy ember, egyszeri volt és megismételhetetlen. Arra gondoltam, hogy ismét felnevelek magamnak egy kölyköt és elviszem majd kiképzésre. De sajnos azóta sok-sok betegséggel gyarapodott a már akkoriban sem kevés, így úgy döntöttem, hogy egy már kiképzett kutyát szeretnék. Féltem, hogy ha egy felnőtt kutyát kapok, akkor nem lesz olyan erős a kötődés. Szerencsére tévedtem.

December elsején nagy várakozással a szívemben utaztam a vonaton Miskolc felé, hogy megismerhessem az új kutyámat. Olyasmi érzés ez, mint amikor egy anya alig várja, hogy végre a karjába vehesse azt a kis manócskát, akit már kilenc hónapja vár. Csoda történt velem azon a hétfői napon. Szerelmes lettem egy fekete labrador fiúcskába. Ami ennél még csodálatosabb, az az, hogy ez a szerelem viszonzásra lelt. Még csak 24 napja éljük a közös életünket, de már néha úgy érzem, mintha évek óta ismernénk egymást. Érzem Őt és Ő érez engem. Érzi, ha rossz kedvem van, ha fizikailag rosszul vagyok és érzi, amikor jól vagyok és vidám. Minden percben mellettem akar lenni és én ennek minden percben örülök. Természetesen sokat segít nekem a közlekedésben. Már ismerünk néhány útvonalat és ezeken magabiztosan eljutunk. Persze még sokat fogunk csiszolódni egymáshoz, de egy dolgot már biztosan tudok: egy új és boldog élet kezdődött meg mindkettőnk számára.
Ebuka is egy csodálatosan szép és okos kutya. Már mindenki ismeri Komlón és aki ismeri, azonnal meg is szereti. Imádja az embereket és imád menni. Igaza van, hiszen mindenhol simogatásban és szeretetben részesül. Ő is igazi labrador: játékos, ember centrikus, okos, engedelmes, bármit megtenne a gazdinak. No és nem utolsósorban bármit megtenne egy kis finom falatért. Csodálatra méltó, ahogyan például egy étteremben fegyelmezetten fekszik a székem alatt. Természetesen neki is jár karácsonyi ajándék, bár Ő nem tudja, hogy most van a szeretet ünnepe. Egy kutya minden nap ugyanolyan önzetlenül és feltétlenül szereti a gazdiját. Azt hiszem, hogy ezt mi emberek igazán megtanulhatnánk tőlük. Bár Neki nem tudom megmondani, de az embereknek igen: Büszke vagyok rá, hogy ilyen kutyám van és büszke vagyok rá, hogy a gazdija lehetek. Remélem, hogy az első együtt töltött Karácsonyt még sok-sok fogja követni!

Kívánok Ebunak és minden kutyának szeretetteljes Karácsonyt, de még inkább a kutyáját odaadóan szeretni tudó gazdát!

Végül, de nem utolsó sorban kívánok Áldott Karácsonyt mindazoknak az embereknek, akiknek köszönhetően ilyen csodálatos kutyám van! Mindazoknak, akiknek része van abban, hogy nekünk, látássérülteknek megadatik ez a csodálatos érzés: tenyésztőknek, kölyöknevelőknek, kiképzőknek, a kutyaiskolák munkatársainak és az adományozóknak.
Békés Ünnepet!
Kriszta”

Kedves Kriszta, még egyszer itt is nagyon szépen köszönjük kedves, szívhez szóló soraid!