Dóra az ifjú egyetemista lány Százhalombattáról érkezett hozzánk, hogy elkezdje a közlekedésbiztonsági vizsgára való felkészülést vakvezető kutyájával, Fidzsivel. A két fiatal hatalmas szeretettel és odaadással dolgozik együtt.
Dóra az izgalmas, élményekkel és rengeteg tanulással, gyakorlással teli hétről Fidzsivel közös blogjában mesél. Íme egy kis ízelítő az első nap eseményeiből:
„….A vonatút eseménytelenül zajlott, egész Miskolcig élvezhettük a kocsiban utazó nyugdíjas csapat sztorizgatásait. 🙂 Miskolcon Tamás – az iskola vezetője várt minket kocsival. Bepakoltuk az ebeket a csomagtartóban levő ketrecekbe és elindultunk az első feladat helyszínére. Egy domb tetején parkoltunk le, ahol szabadon engedtük a két haramiát, hadd futkossák le a hosszú út feszültségét. Aztán… Marcsi, Füli és Tamás otthagytak minket, valahol a domb lejtőjén, ahova legyalogoltunk. Az volt Fidzsivel a feladatunk, hogy visszataláljunk az autóig. Magával a feladat teljesítésével nem volt probléma, de mikor otthagytak minket a többiek Fidzs teljesen kikelt magából és őrült hisztibe kezdett. Én nyugodtan ácsorogtam tovább, betartva a Tamás által mondott öt perc várakozást. Közben próbáltam falatokkal és simivel nyugtatni a művésznőt, de nem jártam sikerrel. Aztán elindultunk, én egy percig sem kételkedve, hogy Fidzsi visszatalál, olyan lendülettel húzott. Többször megállítottam, leültettem, hogy nyugodjon meg egy kicsit és ne rohanjon annyira. A tempó ellenére épp bőrrel és a hatalmas tócsák ellenére is teljesen szárazon érkeztünk meg az autóhoz. Tamás megmutatta, hogyan működik a csomagtartó és a ketrec zárja, hogy ezentúl én egyedül is be tudjam pakolni oda Fidzset.
Rövid autózás után megérkeztünk a baráthegyis központba, ahol egy “Gyerünk Tamáshoz” vezényszó után bementünk Tamás szobájába és Fidzsi egy kutyaágyban, én meg egy fotelben szusszantunk egyet. A kis pihenőt követően visszatértünk az előszobába és megkezdtük a beltéri akadálypályás gyakorlást. Ez abból állt, hogy a hámmentesített Fidzsit be kellett fektetnem a szék alá, amin ültem, majd felállni a székről, úgy hogy ő ne ugorjon fel. A hám felvétele után egy akadályokkal telerakott terem átlósan szembeni sarkába kellett eljutnunk, ahol egy szoba várt minket, újabb székekkel. Itt újra le kellett vetkőztetnem a kisasszonyt és megint be kellett fektetnem a székem alá. Ezt a gyakorlatsort ismételgettük oda-vissza egyre nehezedő pályákkal. Időközben Zoli és az ő vakvezető várományosa Fecske is csatlakoztak hozzánk az ide-oda lavírozásban, hámlevételben, fekvésben. A vége felé Tamás zsákutcát is épített a pályánkba, amibe Fidzsivel kétszer is befutottunk, de aztán ügyesen megtalálta nekem a kivezető utat. A második zsákutcás feladatnál pedig egyszerűen kikerülte a zsákutcát a jó utat választva.
Újabb pihenő és pisi szünet után elhagytuk a központot és egy kis városi gyakorlással folytattuk. Itt meggyűlt a bajunk néhány lépcsővel és alattomos járdahibával, de egy kisebb botláson kívül nem esett bajom. Illetve… A tenyerem egy része búcsút intett a legfelső bőrrétegének, olyan erősen szorítottam a hámfogót, Fidzsi pedig olyan gyorsan trappolt. Utunk vége felé kerítések mellé értünk, ahol kisebb-nagyobb méretű ebek ugattak kisebb-nagyobb hangerővel. Nekem az volt a feladatom, hogy minél lassabban és méltóságteljesen vonuljak el előttük és ez többé-kevésbé sikerült is. Tamás nagyon meg volt elégedve, hogy Fidzsi csak kíváncsian betekint az udvarokra és a bennük futkosó kutyákra és nem kutyázik túlzottan. A visszaút végét a központba egyedül kellett megtennünk, Fidzsi újra hisztizni akart, mikor otthagytak minket, de miután leültettem láb mellé egészen megnyugodott. Leküzdve a lépcsőket csakúgy repültünk befelé a központba, be Tamás szobájába.”
A hét minden izgalmáról az alábbi linkeken olvashatnak:
1.nap:
https://www.facebook.com/Fidzsidori/posts/830937887051538:0
2.nap:
https://www.facebook.com/Fidzsidori/posts/831474963664497:0
3.nap:
https://www.facebook.com/Fidzsidori/posts/831981300280530:
4.nap:
https://www.facebook.com/Fidzsidori/posts/832485053563488:0
5.nap:
https://www.facebook.com/Fidzsidori/posts/833019196843407:0