Mária csodálta a kutyát, hogy mennyi mindenre képes, hogy tud napról napra fejlődni, micsoda érzéke van a vezető munkához, hogy tud alkalmazkodni, kötődni és felelősséggel segíteni. Anikó annyi mindent tanult Máriától a kutyákról, a kutyázásról, az alá-fölérendeltség helyett az egyenrangúságról, a küzdeni akarásról, a bízni és hinni akarásról, az alázatról, az álmok megvalósulásáról, a csapatmunkáról, az erősnek maradásról, a vidámságról.
Mai történetünk Anikó, Mária és Brúnó soha meg nem ismétlődő találkozása.
Nyíriné Kovács Mária, Brúnó kiképzője, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola munkatársa így írt a kivételes párosról:
Egy álom vált valóra, amikor dr. Nagy Anikó és Brúnó sikeresen teljesítette a közlekedésbiztonsági vizsgát. Brúnó finom, gyengéd, ugyanakkor határozott, önálló kutya. Öröm volt nézni, milyen rutinos lendülettel kezdte a vizsgát, tudomást sem véve az őt követő többtagú vizsgabizottságról.
Anikónak és Brúnónak az egyórás útvonalon arról kellett tanúbizonyságot tenniük, hogy egyedül, külső segítség nélkül el tudnak jutni a buszállomásra balesetmentesen, veszélyforrás okozása nélkül. Az álom, amelyre Anikó oly régóta várt, hogy ismét egy vakvezető kutya segítse őt a mindennapjaiban, valóra vált. Rutinos lendülettel küzdöttek le minden akadályt, és ezzel önálló közlekedésre alkalmas minősítést kaptak.
Mindig csodáltam ezt a kutyát, hogy mennyi mindenre képes, hogy tud napról napra fejlődni, hogy micsoda érzéke van a vezető munkához, hogy tud alkalmazkodni, kötődni és felelősséggel segíteni.
Anikó, felnézek rád, mert mindvégig hittél a kutyádban, és küzdöttél érte. Hitted, hogy a sok munka megtérülhet, és bíztál az erődben, a kutyádban és bennem. Sokat tanulhattunk tőled, én a kutyádtól is, hogy mennyit tud változni, mennyi mindenre képes, hogy milyen csodálatos lény….szeret, félt, óv téged!
Gratulálok a vizsgához!
A vizsgázó, dr. Nagy Anikó a következő sorokkal szólította meg Máriát a vizsga után:
Levizsgáztunk… Emögött az egyórás vizsga mögött hét hónapos megfeszített, emberfeletti kiképzői munka áll. Annyi mindent tanultam tőled… a kutyákról, a kutyázásról…de nemcsak a kutyázásról. Az ok-okozati összefüggésekről, a miértekről, az alá-fölérendeltség helyett az egyenrangúságról, a küzdeni akarásról, a bízni és hinni akarásról, az alázatról, az álmok megvalósulásáról, a csapatmunkáról, türelemről, az emberekkel való bánásmódról, a természetről, a gyógyírekről, a gyereknevelésről, az erősnek maradásról, a vidámságról, arról, milyen, amikor a legváratlanabb pillanatokban valami vicceset szólsz a hátam mögül gyakorlás közben, arról, milyen az, amikor a halk szavú és szerény külső mögött egy hatalmas szív rejtőzik, a világ dolgairól. Az életről. Arról, hogy van még, aki bennem is hisz. Rendíthetetlen. Emlékszel? Néhány nappal ezelőtt azt írtad, büszkén fogsz majd odaállni a vizsgához szerdán. És azt is mondtad még, hogy sokan példát vehetnének rólam és Brúnóról. Nos, rólad is, Marcsi! Köszönöm!
