Ismerjék meg új párosunkat Antóniát és vakvezető kutyáját, Felhőt. Ani születése óta látássérült és mindig is fehér bottal közlekedett. Ahogy mesélte, kislány kora óta tart a kutyáktól és el sem tudta képzelni, hogy valaha rábízza magát egyre. Hihetetlen volt számára, hogy ember és kutya között olyan szoros kapcsolat alakulhat ki, amely lehetővé teszi ezt a feltétlen bizalmat. Hogy miért szeretett volna mégis vakvezető kutyát? Amikor a Láthatatlan Kiállításon dolgozott azt tapasztalta, hogy a kollégái, akik kutyával közlekednek, mennyire gyorsan és dinamikusan érkeztek meg, míg ő fehér bottal lassan és hihetetlen koncentráció közepette lépkedett a bejárat felé. Ezután öccse, aki szintén látássérült is elújságolta neki, hogy ő bizony szeretne vakvezető kutyát és igényelni is fog egyet iskolánktól. Ani ezen élmények hatására és miután rengeteget érdeklődött kollégáinál, barátainál a vakvezető kutyákról, úgy döntött, ő is szeretne egy ilyen csodás négylábút.

Felhő már az első találkozásukkor belopta magát Ani szívébe. Besétált a lakásba, kényelembe helyezte magát, mintha máris otthon lenne. Ani pedig legnagyobb meglepetésére egyáltalán nem félt tőle. Ezután együtt érkeztek Miskolcra az egyhetes bentlakásos tanfolyamra, hogy megtanuljanak együtt, magabiztosan és biztonságosan közlekedni.

Ani így mesél a nálunk töltött egy hétről:

„Eddigi életem legmeghatározóbb élménye, hogy Felhővel ilyen szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Amikor az erdőben vissza kellett találnunk a kocsihoz, éreztem, hogy megbízom benne, hogy figyel rám, talán jobban, mint egy ember. Biztonságban érzem magam vele. Ez alatt az egy hét alatt mélyült a kapcsolatunk, jobban szeretjük, jobban értjük egymást. Felhő egy valódi csoda, igazából nem is igazán találom a szavakat, hogy mit jelent ő nekem”