Alapítványunk egyik feladata a szemléletformálás, ezért párt kereső és párkapcsolatban élő látássérült személyeket kérdeztünk arról, milyen szerelmi életet élnek vagy képzelnek el maguknak. Néhány levelet közzé teszünk az alábbiakban.
Az ismerethiány oldása érdekében egy éven belül egzakt felmérést készítünk a témában. Folyamatosan várjuk látássérültek és látók jelentkezését, akik kitöltenék kérdőívünket és/vagy részt vennének interjúinkban, az anonimitást biztosítjuk, a személyiségi jogokat tiszteletben tartjuk.
Elérhetőség: 06 20 8 519 819 [email protected]
Néhány a beérkezett levelek közül:
Harmincas évei elejét taposó férfi és ifjú felesége, egy nagyon friss házaspár levele:
Robi és Évi alias
Vak Sutyorgó és Sutyorgóné
Történetünk 2008 júniusában kezdődött Budapesten egy Braille-olvasó órán. Robi akkor mélyült bele a vakírás rejtelmeibe. Évi többször is részt vett ezeken az órákon. Ahogy teltek eme remek tanórák, egyre közelebb kerültek az órák végéhez. Robi Őrangyala átcsapott hirtelen kerítőnőbe. Az utolsó tanórán gyors felajánlást tett egy telefonszám cseréjére, melybe a két fiatal gyorsan bele is egyezett.
Robi egy macsó srác, legalább is ezt hiszi magáról, ezért kapott az alkalmon és lelkesen feltárcsázta a megkapott telefonszámot. Rövid, de ütős bemutatkozás után megbeszéltek egy találkozót. A telefonos beszélgetés a következő volt:
Telefon kicsörög… még mindig csörög!
Évi: Halló Évi vagyok.
Robi: Jó estét kívánok! O. Zoltán vagyok, a XIV. kerületi Rendőrkapitányságról. Sz. Évát keresném.
Évi: Igen, tessék, én vagyok.
Robi: Bejelentést kaptunk, hogy Ön több Hölggyel közösen leánybúcsúztatón vett részt, ami igencsak hangosra sikeredett. Emiatt a kapitányságunkra panasz érkezett.
Nagy csend…
Évi: Valóban? Ne haragudjon, de hogy is hívják Önt? Véletlenül nem ismerjük mi egymást?
Robi: Nem, Hölgyem nem.
Évi: Aha! És hogy vagy Robi?
Robi: Pfff! Na most lebuktam!
Évi: De le ám!
Ezután a lehető legtöbbet találkoztak egymással. Hol Évinél, hol Robinál. A nyár végén két hetet együtt töltöttek és már a közös jövőjükről beszélgettek. Robi december 1-jén munkába állt. Évi december közepén meg eltörte a bokáját, de úgy, hogy műteni kellett. Másfél hónapig csak telefonon tudtak egymással beszélni, aztán Robi felkerekedett közös barátjukkal és elutaztak Évihez. Erről természetesen senki sem tudott, csak amikor megérkeztek. Évi annyira meglepődött, hogy csak annyit tudott mondani: Te meg hogy kerülsz ide? Gyors válasz Robitól: Drágaságom, busszal! Három órát zötykölődtem rajta!
Pár nappal később együtt visszautaztak Budapestre. Ezután Robi 2009. március 30-án megkérte Évi kezét, amire egy nagy IGEN volt a válasz. 2009 nyarán Évi és Robi leküzdve minden akadályt megvásárolták közös lakásukat. Teltek múltak a hónapok, Robi augusztusban elveszítette az állását, de Évi szeptemberben elkezdett dolgozni.
2011 elején születésnapi partira készültek a fiatalok, ami április végére már esküvői szervezéssé fajult. A fiatalok jól el is fáradtak! 2011. augusztus 27. szombaton 15:30-kor kimondták az Igent úgy, hogy mélyen egymás szemébe néztek vagy csak próbálták.
Azóta is jóban-rosszban, most nyakig a hóban, együtt élik életük! Ha nem hiszed, látogasd meg Őket!
Üdvözlettel:
Vak Sutyorgó és Sutyorgóné
Látássérült fiú közös levele látó barátnőjével, mindketten huszonévesek:
Ahogy a lány érzi:
Júliusban a párom munkahelyén ismerkedtünk meg. Többször találkoztunk és mindig jól elbeszélgettünk egymással. Végül a párom elkérte a telefonszámom. Felhívott és megbeszéltünk egy találkozót az egyik hétvégén. A vakvezető kutyájával kiegészülve elmentünk pizzázni, és olyan jól éreztük magunkat, hogy már nem volt kérdéses a kapcsolatunk.
Azóta már összeköltöztünk. Minden feladatot megosztunk egymás között. Mindenben segít nekem, amiben csak tud. Együtt főzünk, sütünk, takarítunk. Bevásárolni pedig mindig hárman megyünk. Szeretünk együtt lenni a barátainkkal, így nem ritkák a közös teázós-kávézós beszélgetések, kirándulások.
Boldogok vagyunk együtt, mint bármely más szerelmes pár.
Ahogy a fiú érzi:
Örültem, amikor megismerkedtünk egymással, már az elején nagyon szimpatikus volt nekem, és én is neki. Örültem, hogy egy látó lánnyal sikerült összejönnöm, hiszen a mai világban sajnos nagyon kevesen fogadják el a látássérülteket, és főleg, nem sokan akarnak velük párkapcsolatot létesíteni. Néha-néha elfeledkezik arról, hogy nem látok, de egyébként semmi másban nem okoz neki problémát, hogy nem látok. A vakvezető kutyusomat is elfogadta és nagyon szereti. Amiben tudok, segítek neki, de persze vannak olyan dolgok, amiket nem tudok. Mivel nem vagyok egy konyhatündér, ezért aztán mindent meg kellett nekem mutatnia, de ez sem okozott problémát neki, úgyhogy most már tudok azért egy pár dolgot. Nagyon sokat sétálunk, vásárolunk hármasban, és a barátainak is bemutatott, akikkel szoktunk beszélgetni, sétálni. Biztos, hogy az elején fura lehetett neki, de mára már szerintem semmi problémája nincs, mutatja az is, hogy összeköltöztünk.
Párkapcsolata elején tartó vak lány a szerelemről:
Nekem már sok kis fellángolásom volt eddig az életemben, de azt hiszem, hogy most megtaláltam az igazit. A barátom, akiről már mondhatjuk, hogy járunk, szintén látássérült, és hogy mit is jelent számunkra a szerelem? Állandóan egymásra gondolunk, hiányzunk egymásnak. Ha hazaérek, és nem látom fent msn-en vagy skype-on, akkor alig várom, hogy feljöjjön, ha pedig fent van, állandóan beszélgetünk, nem nagyon tudok mást csinálni. Elég messze lakunk egymástól, és ha netán tudunk találkozni, míg én felérek és a vonatom utazok sms-ekkel bombázzuk egymást. Állandóan megnevettetjük egymást, sok közös dolog van, amit ő is és én is szeretek. Nekünk ezt jelenti a szerelem.
Párt kereső huszonéves vak fiú a szerelemről:
Igen, a szerelem valóban vak, főleg akkor, ha egy párkapcsolatban az egyik fél vak vagy gyengénlátó, hiszen ő nem egyből a külsőre megy, hanem a jellemet, a belső tulajdonságokat fogja megfigyelni. Ezek alapján ítéli meg, hogy, milyen a másik fél. Legalábbis megpróbálja. Nem hiába mondja a közmondás is, hogy a szerelem öl, butít, nyomorba dönt vagy a szerelem vak, mint a denevér.