Egészen hihetetlen esetről számolt be a mi Fülöp kutyánk a naplójában. A mi fekete labradorunk és gazdája, Móricz Máté az egyik fővárosi mozgólépcsőnél került bajba. Ám ekkor odalépett hozzájuk valaki, és segítő cipőt nyújtott. Az eset tanulsága, hogy mindig vigyázzunk a kedvencünkre, ha mozgólépcsőzünk vele, valamint az, hogy a látó emberek milyen sokat segíthetnek látássérült embertársaikon.

Móricz Máté és vakvezető kutyája, Fülöp, a fekete labrador újabb kalandot élt át. Ezúttal megint a közlekedésük során ütköztek akadályba. Történt ugyanis, hogy éppen leléptek a mozgólépcsőről, amikor Máté azt érezte, hogy a cipőjének talpát egy pillanat alatt lekapta a mozgólépcső fésűs része.

„Ahogy ott Gazdi karjaiban vártam a pillanatot, hogy lábaim a földre érhessenek, és indulhassunk tovább a földalattihoz, egy nagy reccsenésre lettem figyelmes. Hirtelen Mátém is megingott, nem a szokásos határozottsággal lépett le a mozgólépcsőről, és valamiért nem is indultunk tovább” – írja Fülöp a naplójában.

Máté lerakta az öléből a nem éppen pehelysúlyú Fülöpöt és ekkor érzékelte, hogy a cipője használhatatlanná vált, az eső pedig éppen szakadt. Nekik haladniuk kellett volna tovább. Ráadásul a fiatal srác attól is tartott, hogy cipőjének talpa útban van a többi járókelőnek. Éppen a cipőtalpat próbálta keresgélni, amikor valaki megszólította őket.

Az őrangyalok 45-ös cipőben járnak

„Amikor nekikezdtünk a nagy talpkeresésnek, közben azon gondolkodtunk, hogyan tovább…kint szakad az eső, így sehova nem tudunk menni. Amint ez így végigfutott a fejünkben, odalépett hozzánk egy ember, akit nyugodtan hívhatunk a mai nap HŐSének” – írja Fülöp, a vakvezető kutya.

„Arra lettem figyelmes, hogy miért állnak a mozgólépcső mellett, de amikor láttam a leszakadt cipő talpat és Fülöp is elég tanácstalan volt, akkor összeállt a kép” – mondja Fehér Norbert.

Norbert odalépett Mátéhoz, és elmondta, hogy van nála egy pár cipő, ami 45-ös, így vélhetően jó lesz Mátéra.

„Többször is láttam már őket és hát szeretném, ha némely látó társunk is így használná a tömegközlekedést, mint ők, sosem kell nekik segíteni, mindig olyan céltudatosak – mondja Norbert.

„Nagyon meghatódtunk, hogy vannak olyan embertársak, akik akarnak segíteni a másikon” – mondja Máté, aki másnap reggel találkozót szervezett, hogy visszaadhassa a cipőt.

Történetével Máté arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy „mindig vigyázzunk a kutyánkra a mozgólépcsőnél, hisz nem kis erő kellett ahhoz, hogy a fésű belekapjon a cipő sarkába és letépje azt. Cipőt lehet újat venni, mancsot nem” – mondja Máté. Aki teheti, vegye fel a kutyust, vagy kérjen meg valakit, hogy segítsen, ahol van rá mód, érdemes a liftet használni. Lehet kapni olyan kutyacipőt is, ami biztonságossá teszi a mozgólépcső használatát. Sőt, a vakvezető kutyával közlekedőknek jogszabály teszi lehetővé, hogy kérésükre megállítsa a mozgólépcsőt az adott közlekedési társaság munkatársa.

Norbert bízik abban, hogy ez a történet „felnyitja” majd néhány ember szemét, akik korábban tovább siettek volna, ha bajba jutott látássérült személyt látnak, akár vakvezető kutyával, akár anélkül:

„Remélem, hogy Máté és Fülöp még sokáig lesznek közös „barangoló társak. Ha ez a történet csak annyi változást hoz, hogy valaki nem elrohan majd egy ilyen eset mellett, hanem ez eszébe jut és segít, akkor már tettünk egy lépést egy szebb jövő felé” – mondja Norbert.