Kutyás túra élmények!

Kollégánk Ligner Beáta, aki már 2 éve Dennis nevű vakvezető kutyájával közlekedik, vasárnap Miskolcról utazott Budapestre, hogy velünk tartson a kirándulásunkon. Élményeiről rövid beszámolót is írt:

Egyik nap böngésztem az e-mailjeimet, ahogy máskor is szoktam, és örömmel vettem észre a Baráthegyi kutyaiskola felhívását, miszerint március 23-án vasárnap túrára lesz lehetőség a Budai hegyekben. Attól kezdve ujjongva vártam ezt a napot, mert egyik legnagyobb öröm számomra, ha a kutyulkámat boldognak láthatom, ha biztosítani tudom számára azt a kutyás közeget, ahol tudom, hogy minden esetben jól érzi magát. Na és persze az sem utolsó szempont, hogy egy ilyen túrán a gazdik is tudnak egymással ismerkedni, beszélgetni, tapasztalatokat cserélni.

Az indulás napján izgatottan ébredtem, mert vagy százszor végigjátszottam magamban, vajon mit tartogat majd számunkra az a nap. Denikémnek már a túrázás napja előtt elmondtam egypárszor, hogy megyünk Pestre, ahol a többi társával nagyokat tud majd játszani!

Összesen 42 ember, és 21 kutty volt! Denikém, amikor meghallotta Piros hangját és meglátta a sok-sok kis négylábút gazdistul, már rohant is feléjük! A kutyusok nagyon megörültek egymásnak, és véleményem szerint ugyanolyan izgatottsággal várták, hogy mi fog ezek után történni, mint ahogy mi is.

Mielőtt nekivágtunk a hegynek, örömmel fedeztem fel, hogy elég sok jól ismert hang vesz körül bennünket. Többek közt ott volt Lukács Ágota Vacakkal, Pozsgay Dóri Ébennel, Nagy Andris Leóval, Széll Sanyi Argóval, Bea Cassie-vel, stb. Valamint sok kölyöknevelő és önkéntes, akik nagyon készségesek és kedvesek voltak. Fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy ott volt Bajusz barátom is, akinek nagyon megörültem, mert már régen találkoztunk, így egyből meg is ragadtam a lehetőséget, hogy megkérjem, legyen ő az én kísérőm. Hűséges kis négylábúinkról levettük a hámot és ők boldogan vetették bele magukat a bokrok sűrűjébe. Minden látássérültnek volt egy kísérője, akivel a nap folyamán bebarangolhatta a hegyet, vagy legalábbis egy részét. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, bár talán a többiek nevében is mondhatom ugyanezt, mert úgy vettem észre, hogy felhőtlen volt a jókedv. Nevetések, nagy beszélgetések, na és persze a legfelkapottabb téma mi lehetett volna, mint a kutyázás rejtelmei. KUTYA. Csupa nagybetűvel. KUTYA! Ezek a szeretetreméltó kedves állatok, akik oly közel állnak a szívünkhöz, akik nélkül egy kutyás már el sem tudná képzelni az életét! Legyen az kutyával közlekedő, kiképző, kölyöknevelő, vagy kutyabarát, akinek a mindennapjait szépítik meg ezek a csodálatos, hűséges, imádni való négylábú szőrmókok!