Júliusi kölyöktalálkozónkra a nagy melegben került sor. Természetesen odafigyelünk kutyáink egészségére, ezért korábban találkoztunk, és előbb is indultunk haza, hogy a rendkívüli hőség előtt mindenki hűvös helyre tudjon húzódni. Ti is figyeljetek oda kutyáitokra a kánikulában, mert könnyen hőgutát kaphatnak, vagy a forró betonon megéghet a tappancsuk. Zárt autóban pedig pár percre se hagyjuk magára kedvencünket!
A találkozónk helyszíne ezúttal a Hajógyári-sziget volt. Korán találkoztunk, és némi futkározás után, az árnyékban indultunk a szigetnek arra a részére, ahol vakvezető tanulóink megmártózhattak a hűs Dunában.
Sokak számára ez volt az első fürdőzés, de Topáz, Tulipán, Tramini és testvéreik bátran viselkedtek és nagyobbacska tanulóinkat követve, azonnal beszaladtak a direkt erre a célra kialakított partszakasz sekély vízébe. Hatalmas játék kezdődött, repkedtek a botok, amiket Sámán, Serpa, és a többiek nagyon szívesen hoztak vissza kölyöknevelőik számára.
Mamakutyánk, Winnipeg inkább csak a partról figyelte, ahogy gyerkőcei, és a többi kölyök pancsol, lubickol. Először a mellette felnövő Szezám is ódzkodott a víztől, de testvérei szüntelen unszolására, azért ő is bemerészkedett. Elvégre nem hagyhatja, hogy a nagyobbak valamiféle „anyámasszony katonájának” nézzék.
Az S/Sz és a T betűs alom mellé csatlakozott Rézi, és az éppen szabadságát töltő Rizling is, aki korábbi kölyöknevelői, és Tulipán mellett tölti a szünidejét. Elkísérte őket Fidzsi is, aki évek óta vakvezető kutyaként dolgozik, így ő néha kicsit szemrehányóan, mondhatni szemforgatva vizsgálgatta a fiatal, bohókás tanulókat.
A fürdőzés után, már lehűlt testtel, az árnyékban némi játékos gyakorlásra is sor került, erről hamarosan beszámolunk.
