Ismét bizonyította tudását egy vakvezető kutyánk és gazdája. Kobli Írisz és Dolly közlekedésbiztonsági vizsgáján mutatta meg, hogy alkalmas az önálló közlekedésre. Gratulálunk a párosnak!

Minden páros három lehetséges útvonalat tanul meg a felkészülés során, és ebből a vizsga napján egyet kihúz, majd önállóan végigmegy azon. Ez persze korántsem egyszerű, nem csoda, hogy november 12-én Mosonmagyaróváron is történtek váratlan események.
 
Már az indulásnál szükség volt Dolly segítségére, amikor egy autó pont a zebráról felvezető járdára parkolt, és azt kerülve tudták csak a buszmegállóban eljutni. Az útvonal a helyi Tesco üzletben folytatódott, ahol rengeteg vásárló volt, így a páros a bevásárló kocsik kerülgetésével jutott el a gyógyszertárig.

Fűrészáruk, kisteherautó és kukák a járdán, de egy vakvezető kutya erre is fel van készítve
A gyógyszertártól tovább folytatódott az út a helyi postahivatalhoz, amit napi szinten keresnek fel, no de a vizsgán semmi sem úgy volt, ahogy a gyakorlások során. Mivel aznap ürítették a kukákat, a járdák ezekkel voltak tarkítva, és ha ez még nem is látszott volna nehéz helyzetnek, az egyik járdát faipari szakmunkások lepték el gépekkel, fűrészárukkal, és emellé pakoltak egy kisteherautóval, aminek még a jobb oldali ajtaja is nyitva volt. Ez utóbbi már nagyon komoly akadálynak számított az amúgy is kerüléssel bonyolított szakaszon. Párosunk kiválóan megbirkózott ezzel a nem mindennapi helyzettel, és az akadálysokaságot kerülve végül eljutottak a célállomáshoz, a postahivatalba.
 
Dolly felelősségteljes vezetőmunkája a vizsga teljes szakaszán látható volt, Írisz az útvonalon magabiztosan navigálta a kutyát, így bátran mondhatjuk, hogy önálló közlekedésre alkalmasak és bárhova eljuthatnak együtt. Ebben a vizsgabizottság is egyetértett, ezért mi is gratulálhatunk a vizsgához Kobli Írisznek és Dollynak.

Az egész országban sokan várnak a vakvezető kutyáinkra!

„Dolly vigyáz minden lépésemre”
Írisz úgy érzi, sosem felejti majd el első találkozását Dollyval. „Szerelem volt első látásra, akárcsak 25 évvel ezelőtt Larryvel. Alig vártam azt a napot, amikor Dolly végleg nálam maradhatott. Minden héten izgatottan vártuk Máriát, hogy mindig valami újat tanítson nekünk, és közben folyamatosan készültünk a vizsgára. Dolly vigyáz minden lépésemre, és azon van, hogy minél nagyobb biztonsággal vezessen.”

Köszönet Farkasné Szalánczi Viktóriának, aki felajánlotta Dollyt a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolának, ezzel is segítve a munkánkat, hogy újabb látássérült személy számára lehetőséget nyújtsunk az önállóságra. Köszönjük kiképzőnknek, a párost felkészítő Nyíriné Kovács Máriának. Köszönet a vizsgabizottságban végzett munkáért Bajnóczi Enikőnek és Hajdú Máriának.