Október 27-én az elhunyt háziállatokra emlékezünk, ezért most mi is felidézzük azoknak a vakvezető kutyáinknak az emlékét, akiktől idén búcsút kellett vennünk. Cassie, Dani, Leia, Maugli, Oti, Vacak, Dandzsi, Maya, Ebu, Emi és Andy mind más személyiségek voltak, de egy dolog közös volt bennük: rengeteget jelentettek azoknak az embereknek, akikkel megosztották az életüket.

Cassie, a család csokilánya

Cassie közel 15 évesen hunyt el. Tíz éven át volt Veres Istvánné Bea vakvezető kutyája, majd nyugdíjasként Kömlődön talált szerető otthonra.

„Akárhányszor kidugom a lábamat a takaró alól, hiányzik” – emlékezett vissza Bea.

Új családja hamar megszerette, és csak a „csokilányunkként” emlegette. Harsányi Dóra családtagként tekintett rá, és az utolsó pillanatig mellette volt.

Cassie két család életében is különleges helyet kapott. Mindannyian szeretettel őrzik az emlékét.

Dani, a vagány, csibész társ

Varga Nóra első vakvezető kutyája, Dani közel 15 évesen hunyt el. Közel tíz évig dolgoztak együtt, és Dani a nehezebb időszakokban is biztos pont volt gazdája életében.

„Összehasonlíthatatlanul bátrabb, magabiztosabb lettem a Daninak hála, és nagyon büszke voltam a párosunkra” – emlékezett vissza Nóri.

Dani vagány, csibész kutya volt, de a munkáját mindig komolyan vette. Nyugdíjasként is Nóri mellett maradt, a fiatal vakvezető kutya, Torma társaságában. 2024-ben Az Év Hős Kutyája versenyen második helyezést ért el.

Nóri az utolsó pillanatig gondoskodott róla. Nem volt könnyű elengedni azt a társat, akivel ennyi mindent átéltek együtt.

Leia, aki visszaadta a szabadságot

Leia tíz éven át segítette gazdáját, akivel különleges egységet alkottak.

„Amikor vele közlekedtem, teljesen visszaszorult annak a terhe, hogy nem látok, és nem éreztem, hogy kiszolgáltatott vagyok” – írta gazdája, Nyikes Fatime.

Leia múltja nem volt könnyű, mégis csodálatos vakvezető kutyává vált. Imádott futni és úszni, egyszer pedig egy kóbor macskát is hazavezetett, hogy bemutassa a családnak. A macska végül náluk maradt.

Súlyos betegsége miatt 11 éves korában végül el kellett búcsúzni tőle. Gazdája számára Leia nemcsak hűséges társ volt, hanem az a kutya, aki tíz éven át szabadságot adott neki.

Maugli, aki mindenhová jókedvet vitt mindenhova

Maugli még a nyolcadik születésnapját sem érhette meg. Rosszindulatú daganatos betegsége miatt kellett elengednünk.

Szakmai vezetőnk, Komondi Piroska terápiás és demonstrátor vakvezető kutyájaként rengeteg emberrel találkozott. Különleges személyiségével mindenhol mosolyt csalt az emberek arcára.

„Mindegy volt neki, hogy dolgozni, lovagolni vagy kirándulni mentünk, mindig magával hozta a jókedvét” – mondta Piroska.

Hat évet töltöttek együtt. Maugli rövid élete alatt is rengeteg embernek szerzett örömet, mi pedig hálásak vagyunk minden közös pillanatért.

Oti volt a család biztos pontja

Oti 16 évesen hunyt el. 2014 és 2022 között Vucseta István vakvezető kutyája volt, majd nyugdíjasként is a család mellett maradt.

István éppen akkor veszítette el teljesen a látását, amikor Oti az életébe került.

„Ő volt a mindenünk, megváltoztatta az életünket. Nem tudom, mi lett volna velünk nélküle – ő átsegített minket ezen az időszakon” – emlékezett vissza István felesége.

Oti megbízhatóan vezette gazdáját buszon és vonaton is. Nyugdíjas éveiben Tavasz, fiatal vakvezető kutyánk is csatlakozott a családhoz. Oti hosszú éveken át volt társuk, és az utolsó pillanatig szerettei mellett lehetett.

Dandzsi, akinek el kellett nyerni a bizalmát

Dandzsi, alapítványunk egyetlen vakvezető német juhászkutyája, 13 évesen hunyt el. Kardon Annamária első vakvezető kutyája volt.

Kezdetben idő kellett, hogy összecsiszolódjanak, de végül rendkívül szoros kapcsolat alakult ki közöttük.

„Kezdetben én tartottam őt, majd ő tartott engem a nehézségekben” – emlékezett vissza Annamari.

Dandzsi a nehéz időszakokban is mellette volt. Nyugdíjasként Annamari szüleihez költözött, de továbbra is sok időt töltöttek együtt. Szeretett kirándulni, koncertekre és táncházba járni – és persze gazdája mellett lenni.

Egy egész életszakaszt töltöttek együtt, amely mindkettőjük életét megváltoztatta.

Vacak, a vízimádó bandavezér

Vacak 15 évesen hunyt el. Kilenc éven át segítette Lukács Ágotát vakvezető kutyaként, majd nyugdíjasként is vele maradt.

Ágota egy nehéz időszakban különösen sokat köszönhetett neki. Vacak pedig igazi egyéniség volt: imádta a vizet, a locsolócsövet és az úszást, a kutyás csapatban pedig gyakran ő diktálta a tempót.

„Nem mindig volt egy egyszerű eset, de sokat nevettünk rajta” – emlékezett vissza Ágota.

Az utolsó napokban is szeretettel gondoskodott róla. Még az utolsó éjszakán is rizst főzött neki. Vacak hosszú életet élt, tele olyan emlékekkel, amelyeket gazdája sosem fog elfelejteni.

Maya, a nélkülözhetetlen társ

Dr. Rédei Alexandra és Maya 2014 óta alkottak egy párost. 2022-ben Serpa vette át a stafétát, Maya pedig gazdája mellett, szeretetben tölthette nyugdíjas éveit. Közel 15 éves korában búcsúztunk el tőle, de az együtt töltött évek emlékei örökre megmaradnak.

„Elvisz a munkahelyemre, és hazavezet onnan. De járunk edzőterembe, étterembe, szépségszalonba, no meg kirándulni is” – mondta korábban Alexandra a közös kalandjaikról.

Ebu lelkességből jeles volt

Ebu 15 éves korában, daganatos betegség miatt hunyt el. Szokó Zsolt ötödik vakvezető kutyája volt, nyugdíjas éveit pedig Bobok Ilus kölyöknevelőnknél töltötte.

Közös munkájuk nem indult könnyen, de alapítványunk szakembereinek segítségével sikerült összecsiszolódniuk és levizsgázniuk.

Ebu jókedvű, játékos kutya volt. Szeretett sétálni, és a hám levétele után szívesen játszott a kedvenc játékaival.

Zsolt számára minden együtt töltött nap ajándék volt. Ebu nyugdíjasként is szerető környezetben élhetett, hosszú életének emlékét pedig mi is őrizzük.

Emi, a várakozás világbajnoka

Emi 13 és fél évesen, daganatos betegség miatt hunyt el. Nyugdíjas éveiben is gazdája, Szabó Debóra mellett maradt.

Debóra Pécsen tanult, Emi pedig mindenhová elkísérte. Az előadások alatt nyugodtan pihent, utazás közben is türelmesen várt, és szívesen ment gazdájával társaságba.

„Emi egy várakozó világbajnok. Sokkal türelmesebb, mint én, és ennek nagyon örülök” – mondta korábban Debóra.

Labdázni is szeretett, de nagyjából tíz dobás után gyakran úgy döntött, hogy neki ennyi elég. Ha jött volna a következő kör, valakinek bizony a labdáért is mennie kellett.

Emi a maga nyugodt, kedves természetével tette szebbé Debóra mindennapjait. Hosszú közös életük emlékét gazdája szeretettel őrzi.

Andy, a napozás királya

Majzik Zsolt és Andy 13 évet töltöttek együtt. Andy 15 és fél éves korában hunyt el, miután hosszú éveken át segítette gazdáját.

„Ő volt a biztos pont és az állandóság az életemben. Andy nekem mentális és testi biztonságot is jelentett” – mesélte Zsolt.

Együtt utaztak, jártak edzésekre és fedezték fel Budapest utcáit. Andy a munka mellett a pocsolyákat és a sarat is imádta, Zsolttal pedig még egy hat kilométeres Hard Dog Race-versenyt is teljesített.

Idősebb korára inkább a kertben napozást választotta, és Zsolt hagyta, hogy a saját tempójában élvezze a nyugdíjas éveket.

Andy 13 éven át volt társa és biztos pontja. Zsolt számára pótolhatatlan marad.

Emléküket magunkkal visszük

Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk az életüknek és hosszú éveken át segítették a gazdáikat. Mindannyian pótolhatatlan társak voltak, akiknek a hiánya hatalmas űrt hagyott maguk után. Az együtt töltött idő emlékeit szeretettel őrizzük, és soha nem felejtjük el őket.