Ánizsnak és gazdájának ritkán tapasztalható figyelmességekben volt része a Szeged-Pécs Volán-járaton. Kollár Zsuzsa a pécsi klinikán dolgozik, és nyitott a világra: nagyon sokat jár a természetbe, kutyás közösségbe, gitározni tanul, sportol. Ehhez sokat kell közlekednie vakvezető kutyájával, és közben gyűlnek a tapasztalatok.  A volános történetet június elején osztotta meg velünk.  

A Szegedhez közeli Öttömös Dobó tanya megállóhelyen szállt fel a buszra Kollár Zsuzsa a testvérével. Mindketten látássérültek. Zsuzsa a vakvezető kutyával, Ánizzsal, Éva pedig fehér bottal közlekedik. A pécsi járaton a buszvezető azonnal készségesen a segített, hogy el tudják foglalni helyüket, és hogy Ánizs a lehetőségekhez mérten kényelmesen utazhasson.

Egyik kedvesség a másik után

„Baján 10 percet várakoztunk, a buszvezető elhagyta a járművet, és visszatérve, nagy meglepődésünkre mindkettőnknek egy-egy üveg hideg vizet nyújtott át, ez a figyelmesség nagyon megható volt számunkra” – mondta el Kollár Éva.

A pécsi buszpályaudvarra érve a sofőr megkérdezte, hogy tud-e még valamiben segíteni. Mindketten megköszönték a kedvességét, gondoskodását, hiszen ezzel könnyebbé tette az utazásukat. A történet azonban ezzel még nem ért véget.

„Amíg mi váltottunk pár szót a buszvezetővel, a semmiből ott termett a Volán társaság két dolgozója. Már vártak minket, és segítettek, hogy balesetmentesen szállhassunk le a buszról” – mondta Kollár Zsuzsa.

A leszállást követően Zsuzsa szólt, hogy nem találja a vakvezető kutyája jutalomfalatos dobozát, a két munkatárs azonnal felszállt a buszra és megnézte, hogy esetleg ott maradt-e. Mivel nem találták, így Zsuzsáék elindultak a gépkocsiparkoló felé, ahol már várták őket. Éppen pakolták a csomagjaikat a gépkocsiba, amikor sietve megérkezett az egyik volános, hogy megtalálták a dobozkát, ezért gyorsan a keresésükre indult, hogy nehogy Ánizs jutalomfalat nélkül maradjon.

Ánizs vezeti Zsuzsát a pécsi klinikán

Zsuzsa és Éva a következő üzenetet küldi a Volán társaság említett dolgozóinak:

„Ilyen pozitív hozzáállással, segítőkészséggel ritkán találkozunk. Öröm volt megtapasztalni, hogy vannak, akik átérzik, mennyire nem egyszerű az önálló utazás bármilyen fogyatékossággal élő számára, és hogy kis odafigyeléssel jobbá és stresszmentesebbé tudják tenni az utazást számunkra. Fontosnak éreztük, hogy a jó példák is napvilágot lássanak, és reméljük, egyre több ilyen és hasonló pozitív dolog fogja társaink és a magunk utazásait megkönnyíteni. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az autóbusz-társaság említett dolgozóinak, köztük az 1504/27 járat sofőrjének. Sajnos név szerint nem tudjuk őket megemlíteni, de jó egészséget és balesetmentes utazást kívánunk számukra.”

Ánizs gyakran kirándul a gazgájával