Az egész ország felháborodott azon, hogy az egyik budapesti buszjáraton belerúgtak a vakvezető kutyánkba. Az elmúlt hónapban Babér gazdája, Nyőgér Réka Kiara nagyon sok támogatást kapott, ami megerősítette abban, hogy érdemes volt kiállnia a bántalmazás ellen.
Réka ebben az írásban foglalta össze a tapasztalatait.
“Ami Babérral történt, ugyan nem tudom megváltoztatni, de amióta kiálltam a nyilvánosság elé, kiderült, hogy minden rosszban van valami jó. Nap mint nap megtapasztalom ezt a visszajelzésekből, amelyek folyamatosan megerősítenek ebben. Az utcán, a tömegközlekedésen, a plázában vagy éppen a boltban szinte mindenütt találkozom legalább egy olyan emberrel, aki odajön hozzánk, és néhány kedves szóval fejezi ki a támogatását: biztosít arról, hogy jó döntés volt, megszólalnom a bántalmazás ellen, fontos volt kiállnom a vakvezető kutyámért!

Két fontos üzenetet sikerült átadnom
Többször előfordult, hogy valaki felismert engem és Babért, odalépett hozzánk, és elmondta, hogy látott vagy hallott bennünket a médiában. Úgy gondolom, hogy sikeresen átment az üzenetem:
Ne hagyjuk szó nélkül semmilyen bántalmazást, és vigyázzunk mindannyian a vakvezető kutyákra!

A munkám a szemléletformálás, sokszor ellátogatok általános iskolákba is, ahol arról tartok előadást, hogy miben segít nekem a vakvezető kutyám, és mindig kiemelem, hogyan viselkedjenek vele, amikor dolgozik.
Többen örömmel mesélték, hogy ennek köszönhetően már tudják: munka közben nem szabad a vakvezető kutyához beszélni vagy megsimogatni, mert ezzel megzavarhatják a feladatában.
Fontosnak tartom, hogy ez az üzenetem is széles körben teret kapott.

Biztonságos közös utat kívánok minden párosnak!
Olyanokkal is többször találkoztam, akik csodálatukat fejezték ki a vakvezető kutyák iránt, és büszkén elmondták, hogy évek óta a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolának ajánlják fel adójuk egy százalékát, vagy rendszeresen támogatják adományaikkal a szervezet munkáját. Számukra külön öröm látni a mindennapokban is, hogy milyen hatalmas segítséget jelent egy vakvezető kutya egy olyan látássérült ember számára, mint amilyen én is vagyok.
A legnagyobb öröm mégis az, hogy sokan nem csupán a szomorú és megrázó történteket hallották meg, hanem – megkockáztatom ezt kijelenteni –, az egész vakvezető kutyás közösség számára fontos üzeneteket is, amelyet tudatosan szerettem volna közvetíteni. Bízom benne, hogy ezzel nemcsak saját ügyünket szolgáltam, hanem más vakvezető kutyával közlekedő gazdáknak is segíthettem abban, hogy nyugodtabban, biztonságosabban haladhassanak az útjukon.”
Réka videónyilatkozata itt nézhető meg.




Vélemény, hozzászólás?