Az ELTE Etológiai Tanszék Családi Kutya Program kutatási csoportja által közzétett kutatási eredményekből szemezgetünk. Az eredeti cikkek megtalálhatók a http://kutyaetologia.elte.hu/ honlapon.
A segítőkutyák megfigyelésével javítható a segítő robotok viselkedése
A mai napig nincsen olyan elterjedt, kereskedelmi forgalomban megvásárolható társrobot, ami közel olyan hatékonyan látna el asszisztensi feladatokat és segítené a rászorulókat, mint a képzett segítőkutyák. A legtöbb segítő robot tervezése humán modellen alapul: emberi képességeket, külsőt és viselkedésmintákat próbál utánozni. Ennek hiteles megvalósításától a tudomány és technika mai állása szerint távol vagyunk. Az ember utánzása helyett az etológusok a kutyák – esetünkben a segítőkutyák – viselkedését ajánlják mintául a szociális robotfejlesztés számára. Ahhoz azonban, hogy valóban jól alkalmazható és természetes viselkedésmintákat ihlessenek a kutyák, minél többféle helyzetben kell megvizsgálnunk a viselkedésüket, a környezettel és a gazdákkal való interakcióikat, a gazdák reakcióit az ő viselkedésükre. Ennek a gondolatnak megfelelően vizsgálatunk három különböző, de összetartozó kísérlet eredményét foglalja össze: az első kettő a segítőkutya viselkedését vizsgálja a gazda felügyeletével és irányításával végrehajtott feladatok közben, a harmadik egy kérdőíves felmérés, amely a kutya és gazda közti kommunikációra és egy jövőbeli segítő robot társként való elfogadására kérdez rá részletesebben.
Az első kísérlet kutya-gazda párosok (mozgássérült-segítő és terápiás kutyák) működését vizsgálta egy rutinfeladat megoldása során: egy kosarat kellett A-ból B pontba eljuttatni, úgy, hogy a gazda nem érinthette meg a tárgyat. Bár a tapasztalat és az összeszokottság mértékétől függően a párok között voltak stratégiai különbségek a feladatmegoldás során (például a haladó kutyákat gyakrabban küldték maguk előtt a kerekes székes gazdák), viselkedésükből általános következtetések is levonhatóak egy robot elvárt működésére vonatkozóan. A szóbeli utasítások mellett a párosok közös munkájának fontos eleme volt a non-verbális kommunikáció (egymásra nézés, mutatás), ami felhívja a figyelmet a gesztusok fontosságára ember és segítő között: azaz egy hatékony robotnak a szóbeli parancsok mellett vagy azok kiegészítéseként tudnia kell értelmezni ilyen jeleket is. A kapcsolt figyelem minden alkalommal szükséges volt a hatékony működéshez, a robotnak tehát valamilyen módon tudnia kell jelezni az ember felé, hogy figyel rá, és azt is fel kell mérnie, az ember figyeli-e őt, hogy közös interakcióba tudjanak kezdeni.
A hatékony feladatmegoldás mellett az is nagyon fontos, hogy a segítő robot az olyan helyzeteket is megfelelően kezelje, amikor nem tud végrehajtani egy feladatot. A második tesztben két olyan esetet modelleztünk, amikor a kutya megoldhatatlan feladattal találta szemben magát. Először egy kosarat kellett egy paraván mögül kihoznia, és a gazdának odavinnie. Több sikeres végrehajtás után az utolsó próba során azonban a kísérletvezető – a gazda és kutya által nem látható módon – a kosarat eltüntette: nem volt mit visszavinni, pedig a gazda sürgetése és értetlensége nőtt (ő nem látott be a paraván mögé). A másik megoldhatatlan helyzetet már a kísérletvezető nem együttműködése teremtette: egyszerűen nem engedte el a kosarat, amit a kutyának vissza kellett volna vinnie a gazdájához. Két fontos reakció volt megfigyelhető a kutyák viselkedésében. Egyrészt a feladat megoldhatatlansága ellenére a kutyák nem adták fel a küzdelmet, és lelkesen „dolgoztak”, elfoglaltnak látszottak (pl.: fel-alá járkáltak a kosár helye és a gazda között, keresték a kosarat akkor is, mikor nyilvánvaló volt, hogy nincs ott, illetve próbálták erővel elvenni a kosarat a kísérletvezetőtől). Másrészt aktívan kifejezték a zavarodottságot és belső feszültséget, amit a helyzet okozott, részben erre utaló direkt kommunikációval (gazdára nézés, hangadás), vagy úgynevezett helyettesítő viselkedéssel (pl.: vakarózás, szájnyalás, toporgás). A kérdőíves felmérés bizonyította, hogy ezek a viselkedések valóban sikeresen enyhítik a gazda negatív érzéseit, és megértést, empátiát váltanak ki, tehát hasznos elemek volnának egy társ-robot viselkedésrepertoárjában is.
Természetesen sok olyan helyzet vagy szükséglet van, ahol a humán-humán interakció elemeinek használata kézenfekvőbb egy segítő robot tervezése során; azonban ameddig a robotok társas, gondolkodási és mozgási képességei jóval elmaradnak egy emberétől (jelenleg egy kutyáétól is), a kutya modell használata abszolút létjogosult, és rengeteg hasznos ötletet, egyszerű, de elegáns megoldást nyújthat a robotfejlesztés számára.