Ugyanúgy szereti a várost, mint a tanyát, Aszú pedig szebbé teszi az életét. A Szeged közelében élő Németh Kingával beszélgettünk.

Németh Kinga 2 hónapja él együtt a kétéves sárga kannal, Aszúval. Sok minden változik az életében mostanában, érettségire készül, felvételizni fog és megismerkedett Aszúval. A Szegedhez közeli Zsombón él a szüleivel egy tanyán, családja mezőgazdasággal foglalkozik, amiben nem fogja átvenni a stafétát, mert „ahhoz látni kell” – mondja Kinga. A Szegedi Egyetem közösségszervező szakán szeretne továbbtanulni, ehhez a tevékenységhez természete folytán kötődik:

„Imádok szervezni, szeretem a nyüzsgést Szegeden, a cukrászdákat, kávézókat és a gyorséttermeket” – de a tanyasi élettől sem válna el, annak ellenére, hogy az otthonhoz egy órányi gyalogútra van a legközelebbi vonatállomás. A szülei autóval szoktál elvinni odáig, onnan Aszúval utazik be Szegedre.

A tanyasi életet mindig élveztem, mert csend van, madárcsicsergés, nincsenek szomszédok, egyedül a vasárnap reggeli láncfűrészeléssel vannak problémáim. Ennél érdekesebb az emuk hangja, akik dobolnak a hangszálaikkal. Az emu párt apa kapta születésnapi ajándékba, könnyen megszoktak náluk, költenek, és már öten vannak

– mesélte mosolyogva Kinga.

Az olajfa és az akác illatú kertben sok időt tölt Aszúval, a kutyája szívesen visszahozza a labdáját, mindig lemozgatja, hiszen a városi időtöltésük alatt többnyire pihengetni szokott a gazdája iskolapadja mellett. A gimnázium mindig felbolydul kissé, amikor szünet van, Kinga meg szokta engedni, hogy megsimogassák Aszút, amikor nincs munkában.

Amikor nincs rajta hám, akkor kis szeretetbombává változik, imád játszani. Amióta velem él, sosem vagyok egyedül, odajön, az orrával megbökdös, én megsimogatom. A közlekedésben ő a szemem, ügyes vagyok fehér bottal, de a zebrán átkelésnél féltem, hogy nem megyek egyenesen, voltak kellemetlen esetek is. Most minden megváltozott, magabiztosan kelek át a zebrán, megállót keres nekem, sokkal könnyebb vele közlekedni

– mondta Kinga.

A városi életet finanszírozni kell valahonnan, a 19 éves Kingának meg van erre a lehetősége. Mostanában gyakran korán kel, hogy reggel 6-ra odaérjen az eperföldre. A nagymamájának 20 ezer tő epre van, mindig örülnek a segítségnek.

Sosem szedem le a zöld epret, mert tapintásra keményebb, recésebb, mint az érett, és soha életemben nem ettem még import epret. Szoktam uborkát szedni, olyan nagyon szúr, hogy pulcsiban vagyunk. Öt éve vagyok benne a szakmában, innen van zsebpénzem. Remekül érzem magam közben, mert jókat beszélgetünk

– mondta lelkesen a fiatal lány.

Kinga szerint személyiségre hasonlít rá Aszú: „Otthon humoros, szeretetre vágyik, de ha munka van, akkor koncentrál. Kiegyensúlyozott vagyok, amióta együtt vagyunk.”