Már levizsgázott vakvezető kutyákkal és vakvezető tanulókkal érkeztünk meg a BKV óbudai autóbuszgarázsába. A buszsofőrök és családtagjaik kipróbálták, hogyan lehet felszállni egy buszra letakart szemmel, vagy milyen érzés néhány métert sétálni egy kutyára bízva magukat.
Nagyon örültünk a meghívásnak, hiszen a tömegközlekedési eszközök használatakor számos nehézség adódik a segítőkutyával utazók számára: nincs elegendő idő a felszállásra, nincs ülőhely, vagy esetleg felmerül a kérdés, miért nincs szájkosár a kutyán? (Ez utóbbira, amilyen gyorsan tudunk, válaszolunk is, hiszen jó, ha minél többen tudják, hogy a vakvezető kutyáknak törvényi előírás szerint nem kell szájkosarat viselnie.)
Géniusz helyet mutat 
Felszállás a buszra 
A megérdemelt jutalom 
Sokan kíváncsiak voltak vakvezető kutyáinkra 
Kontra népszerű volt a gyerekek között is
A sofőrök közül többen is kipróbálták, milyen egy vakvezető tanulóval felszállni a buszra. Sokan úgy vélték, ez bizony elég nehéz feladat, pedig „csak” egy helyben álló, üres járműre kellett felszállni. Kontra, Géniusz, Kávé és Kapitány lelkesen kísért mindenkit, aki vállalta ezt a „próbatételt”. A már levizsgázott kutyák, köztük Ion, Hablaty, Aysha, Gandhi és Bonca pedig sok simogatást zsebeltek be.
A nap végére mindenki elfáradt 
Bonca és Gandhi 
Kipróbáltuk a hordókból készült vonatot
Lugosi Zoltán, a BKV munkatársa elmondta, hogy maguk a járművezetők kérték, hogy lehetőségük legyen többet megtudni a vakvezető kutyákról, hiszen a napi munkavégzésük során szükség van arra, hogy tisztában legyenek vele, miről ismerik fel a vakvezető kutyát, és hogyan segíthetik akár a tömött buszon is egy látássérült ember közlekedését. „Tavaly is volt egy hasonló rendezvényünk, ahol nagyon népszerűek voltak a vakvezető kutyák, hasznosnak tartottuk akkor, és most is a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola bemutatóját. Szeretnénk közelebb hozni egymáshoz az utasok és a sofőrök álláspontját” – mondta Lugosi Zoltán. Kitért arra is, hogy a sofőrök sincsenek könnyű helyzetben, hiszen egy zsúfolt megállóban, vagy tömött járaton nem biztos, hogy észlelik a látássérült embert. Úgy tapasztalják, egyre több utas adja át a helyét, sőt az is előfordul, hogy az utasok szólnak a sofőrnek, hogy egy látás- vagy mozgássérült ember szeretne felszállni.
„26 éve dolgozom buszsofőrként, általában már messziről kiszúrom a látássérült utast” – mondja Czeglédi József. Ha kell, felszólítja a hangosbemondón az utasokat, hogy adják át a helyet, bár ő is azt tapasztalja, hogy egyre gyakoribb, hogy ezt önként is megteszik.
Mészáros Ágnes és Kiss Márti elmesélték, milyen problémákkal találkoznak utazás közben 
A sofőrök érdeklődve hallgatták előadásainkat
„Az is előfordul, hogy a megállóban kiszólok, melyik járat érkezett be, de persze ezek tömegben nehezebben kivitelezhető dolgok, rutin kell hozzá.” Voltak olyan sofőrök, akik elmondták, számukra nehézséget okoz, hogy manapság már nagyon sok kutya visel hámot, köztük olyanok is, akik nem segítőkutyák.
Sziedl Tamás még csak egy éve dolgozik sofőrként, rendszerint a 11-es járatot vezeti, ezen a vonalon rendszeresen utaznak vele látássérült fiatalok, őket már messziről felismeri, hagy elegendő időt a felszállásra, helyfoglalásra. „Én azt tapasztalom, hogy sokan átadják a helyet, legtöbben szinte azonnal felugranak a helyükről, ha észlelik, hogy egy látássérült embert szállt fel”.
Örömmel fogadtuk a BKV meghívását, örülünk, hogy lehetőség adódott arra, hogy a sofőrök testközelből is megérezzék, milyen látássérültként vakvezető kutyával közlekedni.
