Októberi kölyöktalálkozónkon ezúttal egy kicsit más programot szervezünk tanuló kutyáink és kölyöknevelő gazdáink számára, betértünk egy Duna-parti lángosozóba. Szerinted a vakvezető tanulók kaptak a lángosból vagy nem?
Ezúttal is nagy közös futkározással kezdődött a kölyöktalálkozó. Sok kutyával érkeztünk meg a Hajógyári-szigetre. Labradorjaink majdnem egyévesek, így sok alapfeladatot már jól ismernek.
Séta közben gyakoroltuk a behívást, hiszen a szigeten kiránduló többi kutyus izgalmas kihívást jelentett nekik. Ügyesek voltak, így is mindig szépen visszajöttek a hívó szóra, amiért jutalomfalat vagy simogatás, dicséret járt.
A közös fogócska, futkározás után átmentünk a Római-partra. Itt beültünk az egyik helyi vendéglátó egység kerti részére beszélgetni és persze azért, hogy gyakoroljunk.
A Duna-parton mi más ehetne az ember, mint lángost vagy hekket? A sok illat hatalmas kihívás a pocakjukat nagyon kedvelő labradoroknak, de nagyon fontos, hogy ilyenkor is fegyelmezettek maradjanak, hiszen ha majd leendő látássérült gazdáikkal bemennek egy kávézóba, étterembe ott is nyugodtnak kell maradniuk.
„Az a legjobb vakvezető kutya, aki láthatatlan. Az, akivel ha a leendő gazdi bemegy egy színházi előadásra, vagy egy étterembe a többi vendég észre sem veszi, hogy ott van. Fontos azonban, hogy a gazdája mellett pihenő kutyust ne simogassuk, hiszen ők ilyenkor is feladatot hajtanak végre. Arra koncentrálnak, hogy nyugodtak maradjanak, ebből kizökkenthetjük őket, ha odamegyünk megsimogatni a kutyát” – mondta Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szakmai vezetője.
Amíg kölyöknevelőik megették a fokhagymás, sajtos, tejfölös lángost Olivérnek, Regének, Oktávnak, Orionnak és testvéreiknek az volt a feladatuk, hogy nyugodtan feküdjenek.
“Az asztalnál való viselkedés, mint annyi minden más is, tulajdonképpen egy szokás. Pici kortól arra szoktatják a kölyköt, hogy amikor az emberek esznek, ő akkor nem kap soha az asztaltól, sőt még jobb, ha a helyén marad. Ezt leginkább operáns viselkedésformálással lehet megerősíteni, a lényeg azon van, hogy sosincs megerősítve a kunyerálás, így egy idő után nincs értelme próbálkozni” – mondja szakmai vezetőnk, Komondi Piroska.
Az étellel szemben közönyt mutatni nehéz feladat egy kutyának, ám egy vakvezető tanulónak már kis korában meg kell tanulnia annak érdekében, hogy látássérült gazdája baráti, családi összejövetelekre, munkahelyéhez közeli étkezdébe vagy étterembe teljes nyugalommal térhessen be vele. A jó viselkedés ezúttal is meghozta a gyümölcsét, akik csendben maradtak, dicséretet és finom jutalomfalatot kaptak.
