Megkezdték őszi tanulmányaikat vakvezető tanulóink. Szeptemberi kölyöktalálkozónkat játékkal kezdtük, minden kutyusunk vidáman futkározott. Néhányan időt szakítottak egy látványos tömeges dagonyázására is. Aztán jött a “gazdireptetás” és a kísértéssel szembeni ellenállás gyakorlása.

A gyakorlás előtt kutyáink alaposan kiugrálhatták magunkat a réten, így örömmel hajtották végre a nem éppen könnyű feladatokat.

A türelmes várakozás gyakorlásával kezdtünk, addig is nevelőgazdáink és a kölyöknevelés iránt érdeklődők bemutatkoztak egymásnak. Az „újak” sok kérdést tettek fel, amiből kiderült, hogy a kölykök nevelése kimeríthetetlen téma. A kutyák számára a várakozás nem újdonság, hiszen szokták velük gyakorolni nevelőik, mivel képzett vakvezetőként is ugyanígy fognak várakozni, amíg látássérült gazdáik dolgoznak, iskolapadan ülnek, koncerten, konditeremben és máshol töltik az időt. Vonatkozik ez a tömegközlekedésre is, amit a T betűs alomban született kutyáink már mind elkezdték tanulni kölyöknevelőikkel. A náluk fiatalabb S/SZ betűs csapat pedig nemrég vágott bele ebbe. Ha jól láttuk, akkor Titán, Tangó, Topáz, Tramini és Tulipán sokat tudott erről mesélni Sámánnak, Szikrának és Szávának.

Így állnak ellen a kísértésnek

Ezen a videón megmutatjuk, hogy milyen az, amikor egy cukiskodó idegen ront rá a mit sem sejtő vakvezető tanulókra. Igen gyakori és meglehetősen zavaró szokásról van szó, amikor az utcán gazdájával közlekedő vakvezető kutyához odalépnek idegenek, és nem elég, hogy megszólítják – gyakran harsányan cukizva –, de még simogatni is nekiállnak. Ezzel elterelik a felelősségteljes munkát végző kutya figyelmét, és megakasztják a gazdi útját is.

Ezért gyakoroljuk a vakvezető tanulóinkkal, hogy álljanak ellen a kísértésnek, hiszen a dicséretet és a simogatást nagyon szeretik, de ennek akkor és ott nem csábulhatnak el. Közömbösnek kell lenniük.

Többen is hihetetlenül jól alakították a fejhangon visító idegent, akik persze a valóságban nem mindig állnak meg ilyen könnyen. Ezért van, amikor a kutya elé kell állnia a gazdának, így megtörni a varázst.

Volt, aki kiállta a próbát, viszont mást könnyű volt táncba vinni, de ezért visszük rendezvényekre tanulóinkat, hogy nagy tömegben is szokják a gyűrődést. Az a tapasztalatunk, hogy az elején még élvezik a simogatást, de a végére már megunják.

A végén a leültetés után megengedjük a simogatást, hiszen arra a munkájuk során látássérült gazdájuk is engedélyt adhat annak, aki előtte megkérdezte, hogy megsimogathatja-e a kutyáját. Ez egyben azt is elmondja, hogy az illendőség szerint mindig előbb kérdezünk, utána simogatunk bármilyen kutyát, főleg munkakutyákat.

Jobb mellőzni a „gazdireptetést”

Emlékeztek, hogyan reptette meg a mesében Frakk Károly bácsit? Mi igen. Ezért gyakoroltuk a kutyás találkozásokat kölyöktalálkozónkon. Ezen a videón mutatjuk meg nektek, hogyan sikerült végrehajtaniuk tanulóinknak. Az volt a feladat, hogy úgy menjenek el egymás mellett, hogy nem állnak meg szaglászni, barátkozni, játszani, hiszen így zavartalanul közlekedhetnek majd velük leendő gazdáik akkor is, ha érdeklődő kutyákkal találkoznak az utcán.

Ügyesek voltak, még akkor is, ha egy pillanatra odanéztek egymásra, ami teljesen természetes, és nem számít hibának. A nevelőgazdik dolga nem könnyű ebben a gyakorlatban. Megtanulták kiképzőinktől, hogy ha már a másik kutyával találkozás előtt elkezdik visszahúzni a kutyájukat, hogy ne menjen oda, akkor az bele fog feszülni a pórázba, ami bizony „Károly bácsizás”-hoz vezethet. Ezért kerülendő. A sok gyakorlásnak már most látszik az eredménye, ezért arra kértük kölyöknevelőinket, hogy továbbra is keressék a kutyás találkozásokat. Nagyon jó gyakorlás, amikor a szabad területen póráz nélkül futtatott vakvezető tanoncok odamehetnek a többi kutyához, így megszokják, hogy ilyenkor van lehetőségük a szabad ismerkedésre, és nem akkor, amikor pórázon vannak.

Tanulóink mindannyian ügyesek voltak, büszkék vagyunk rájuk. Októberben újra találkozik a teljes baráthegyis kölyökcsapat.