Októberben megtartottuk első Élménynapunkat. Az interaktív programon látó és látássérült önkénteseink együtt sajátították el, hogyan lehet magas szintű érzékenyítő foglalkozásokat tartani, összhangban alapítványunk alapelveivel.

Szimulációs szemüveget készítettünk

Elsőként hét kis csoportot alkottunk. Mindegyik csapatban volt egy aliglátó vagy gyengénlátó önkéntesünk. A többieket arra kértük, hogy készítsenek szimulációs szemüveget, amely segítségével megtapasztalhatják, hogyan látja a világot látássérült csapattársuk. A legtöbb csapatot egy-egy vak barátunk is erősítette, akik beavatták a többieket, hogyan tudnak különböző hétköznapi feladatokat megoldani.

Ennek a feladatnak az volt a fontos mondanivalója, hogy ha látássérült emberekről beszélünk, akkor nem „csak” a vak emberekről van szó, hanem az aliglátókról és a gyengénlátókról is. Arra is rávilágítottunk, hogy attól függően, hogy a látásmaradványukat hogyan és milyen körülmények között tudják használni, ugyanúgy szükségük lehet segítségre vagy vakvezető kutyára, mint egy vak embernek.

E feladatban látó és látássérült önkéntes együtt nyíltan és kötetlenül kommunikált arról, hogy a látásmaradvány miben segítség, és mi az, ami már nehézséget okoz a mindennapokban, hisz csak így tudták elkészíteni a szimulációs szemüveget. Ehhez segítséget jelentett, hogy az aliglátó és gyengénlátó résztvevők előzetesen válaszoltak olyan kérdésekre például, hogy:

• Tudod-e a látásod használni a közlekedésben? Ha igen, milyen napszakban és milyen fényviszonyok között?
• Nézel-e tévét, ha igen, milyen távolságból?
• Felismered-e ismerőseid arcát? Ha igen, milyen távolságból és milyen fényviszonyok mellett?

Ezért hasznos a látóvezető technika

A folytatásban a csapatok egyik fele elsajátította a látóvezető technikát, amelynek az a lényege, hogyan segíthetünk egy látássérült embernek, ha például szeretne átkelni a zebrán, vagy ha szeretné, hogy elkísérjük valahová.

Képzeljünk el egy forgalmas utcát vagy egy akadályokkal és ajtókkal teli épületet. Hogyan segítenénk úgy egy látássérült embernek, hogy ne ütközzön neki semminek és senkinek? A technika része az is, hogyan vesszük fel a kapcsolatot egy látássérült emberrel, hogyan ajánljuk fel a segítségünket. Ez a hétköznapokban is nagyon hasznos, és önkénteseink úgy sajátították el, hogy mostantól másoknak is megmutathassák.

Mi lehet a műkutya?

Eközben a csapat másik fele kipróbálhatta a „műkutyát”. Itt egy vakvezető hám és egy látó önkéntes segítségével bárki megtapasztalhatta, milyen vakvezető kutyával közlekedni. Demonstrátor és képzésben lévő kutyáink érzékenyítő foglalkozásokon vezetik az érdeklődőket, dolgozó vakvezető kutya azonban csak a saját gazdáját vezeti, így ha egy látássérült és egy látó önkéntesünk együtt megy érzékenyíteni, akkor ezt a megoldást választhatják.

Ezután a két csapat cserélt, hogy mindenki átélhesse a teljes repertoárt.

A folytatásban látássérült kollégánk segítségével tartottunk egy mini érzékenyítő foglalkozást, önkénteseink megoszthatták saját élményeiket, tapasztalataikat. Olyan kérdéseket tettek fel egymásnak, amikre mindig is kíváncsiak voltak, többek között azt, hogyan álmodik egy születése óta vak ember, és tudja-e, hogy milyenek a színek. Azután egy főleg alsó tagozatos diákok számára érdekes erdős játékkal zártuk a napot. Voltak, akik fákat személyesítettek meg, míg mások a „hangadókat”, a főszereplők pedig lefedett szemmel és fehér bottal próbáltak átjutni az „erdőn” a hang irányába.

Hálásak vagyunk önkénteseinknek, hogy ilyen sokan velünk tartottak és ilyen lelkesek voltak! Köszönjük a Yettelnek, hogy székházában tarthattuk meg első Élménynapunkat.