Hűséges vakvezető kutyánk nagyot sóhajtott és örökre elaludt egy májusi napon. Frodóra emlékezünk. És hogy sok kérdésre feleljünk, szeretnénk megmutatni, hogyan gondoskodunk nyugdíjas vakvezető kutyáinkról.

Búcsúzunk Frodótól

Zoltán és és ébenfekete Frodó sok szép évet töltött el együtt, szoros volt köztük a kötelék. Amikor Frodó nyugdíjba ment, alapítványunk olyan családot talált számára, akiknél boldogan élvezhette megérdemelt pihenését. Almási Krisztina és családja vidám, békés időszakot töltött együtt ex-vakvezetőnkkel. Sőt, idős labradoruk, Menta is.

Menta, az idős hölgy és Frodó, az öregúr mindenben összhangba kerültek egymással, mindenhova elkísérték egymást, együtt ettek, aludtak és játszottak. A közös alvási rituálét – egymás ágyába feküdtek le, majd 5 perc után cseréltek –, és csínytevéseiket boldogan ismételték. Persze nem az összeset, hiszen a több alkalommal trükkösen kinyitott tápos láda idővel lekerült az ajtóval védett pincébe. Frodó imádott bújni, sok jutit és simogatást begyűjtött a vendégektől is. Más tekintetben ellentéte volt egymásnak a két kutya. Frodó nagy volt, Menta pici. Saját kerti medencéjükbe az „úrihölgy” épphogy beledugja a lábát, míg a mi vízimádónk belehasalt, forgott benne, nagy derültséget okozva ezzel.

Frodó és Menta

Krisztina elmondta, hogy mindenkinek ajánlja, aki megteheti, hogy otthont adjon egy nyugdíjas vakvezető kutyának. Rengeteg szeretet adott nekik Frodó, sosem fogják elfelejteni. Köszönjük neki, hogy Frodó második gazdája lett, és olyan jó volt hozzá, mint az első gazdija.

Milyen jelei vannak a nyugdíjba vágyásnak?

„Ha már nehézkes a munka, akkor az idős örömmel adja át a vakvezetés feladatát az ifjoncnak” – figyelte meg kiképzőnk, Királyné Barkóczi Emese.

Ennek a pillanatnak az eljövetelét a gazdik és a mi szakembereink is komolyan figyelik: „A gazdák érzékelik, amikor a kutyák kezdenek fáradni és ilyenkor nagyon kímélik őket. Sokan ilyenkor már többször inkább fehér bottal mennek, hogy a kutyájuk tudjon pihenni” – mondta Köbli Mónika kiképző.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését! 1% adószámuk: 18449149–1–05
Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. Sokan várakoznak hű társra alapítványunknál. A várólistánkon átlagosan 40-50 fő van. Jelenleg 12 kutyánk áll kiképzés alatt, és ha minden a terveink szerint sikerül, akkor 30 kölyök fog megszületni nálunk ebben az évben, akikből a jövő évben vakvezető kutya válhat.

Így élnek a mi nyugdíjasaink

Hogy milyenek a nyugdíjas vakvezető kutyák? „Általában olyan kis „nagyszülősek” lesznek, akik vidáman elmosolyognak a napon hemperegve” – mondta el Köbli Mónika.

Hogy hol élnek ők? Nyugdíjas vakvezetőink gazdájukkal, vagy annak családjával, vagy befogadó családban töltik nyugdíjas éveiket. Miden gazdink a legszívsebben örökre megtartaná kutyáját, de erre az anyagi helyzet, az egészségügyi állapot, a munka és sok más ok miatt nem minden esetben nyílik lehetőség. Egy látó ember számára sem egyszerű egyszerre két kutyát „menedzselni”, mondanunk sem kell, hogy még inkább így van ez a látássérüléssel élők esetében.

Számítunk rá, hogy eljön az a pillanat, amikor alapítványunk másodszor keres gazdit az idős vakvezetőknek.

De miért másodszor? Az első gazdikeresés adja magát. Amikor kiképzett ifjú kutyánknak megkeressük azt, akivel a legjobban összeillik a váróslistánkon szereplő igénylők közül. Nem minden találkozás szerelem első látásra, előfordul, hogy kiképzőink szép távokat utaznak, hogy összeillő párost engedhessünk ki a nagybetűs életbe, más esetben egyből megvan, ki kivel tölti el a következő tízegynéhány évet.

A második keresés még „simább” szokott lenni, hiszen sokan szívesen élnek együtt egy intelligens, szépen viselkedő idős kutyával, aki könnyen beilleszthető a mindennapi életükbe.

Természetesen arra is van példa, amikor a látássérült gazda képes rá, hogy magánál tartsa hűséges társát, ameddig csak él. Krekács Ervinről és a nyugdíjas Bogyóról, valamint az őket vezető fiatal vakvezetőről, Texről van szó.  Ervin talpraesett, ügyes fiatalemberként a már látását elvesztő Bogyóval és Texszel az oldalán járt be a munkahelyére, vásárolni és szinte mindenhova. A hatalmas fekete kan és a kicsi sárga szuka gazdája két oldalán haladt, aki látta őket, biztosan megőrizte az emlékezetében. Mindig játszottak, bújtak, szerették egymást, de az örömök mellett a nehézségeket is viselnie kellett Ervinnek, főleg az idős kutya betegségeit. Nyugdíjas kutyájától szépen búcsúzott el, a mi figyelmünktől övezve.

Összességében annyit mondhatunk. Alapítványunk célja, hogy a lelkesen, hűségesen eltöltött szolgálat után idős vakvezető kutyáink boldog, kiegyensúlyott nyugdíjas éveket töltsenek el pihenéssel és önfeledt játékkal.