Sáfrányné Köbli Írisz és vakvezető kutyája, Dolly mostanra teljesen összecsiszolódtak. Mindent együtt csinálnak, Írisz úgy érzi, nem is kaphatott volna jobb kutyát, mint Dolly. Vele együtt még olyasmire is képes, amire korábban nem is gondolt volna. A páros Győrben él, itt közlekednek mindennap Írisz munkahelye és az otthonuk között.
Sáfrányné Köbli Írisz és Dolly kicsit több, mint másfél éve ismerték meg egymást. Dollynak, a fekete labradornak most volt a negyedik születésnapja, amit már közösen ünnepeltek.
„Nem is lehet szavakba önteni mit jelent számomra Dolly. Elképesztő, ahogyan gondolkodik, figyel rám, jobbat nem is kívánhatnék nála”.
Dolly nem az első kutyája Írisznek, de az eddigi legkülönlegesebb
Mostanra teljesen összeszoktak, minden nap minden percét együtt töltik. Mindent együtt csinálnak, nem is szeretnek egymás nélkül lenni. Írisznek az elmúlt 27 évben több vakvezető kutyája volt, de úgy érzi, hogy Dollyval egészen más a kapcsolata.
„Dollyt nem lehet nem szeretni. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle, olyasmiket is meg tudok csinálni mióta velem van, amiket el sem tudtam volna képzelni” – meséli Írisz.
A páros sokszor ellátogat a győri Vásárcsarnokba, ahol Dolly már annyira otthon érzi magát, hogy ő maga vezeti Íriszt azokhoz a pultokhoz, ahol mindig vásárolni szoktak. Írisz csodálatosnak tartja, ahogyan a fekete labrador feltalálja magát a piactéren. Ha bemennek egy parkba, ahol még korábban nem jártak, Dolly onnan is mindig gond nélkül vezeti haza imádott gazdáját. A legnagyobb játék közepette is fél szemmel mindig figyeli Íriszt.
„Mellette biztonságban érzem magam. Dolly sokkal alaposabb, mint a korábbi kutyáim, látszik, hogy kiképzője, Nyíriné Kovács Mária rengeteg munkát fektetett bele. Nagyon hálás vagyok a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolának ezért.”
A kiképzők a kutyák átadása után sem engedik el a párosok kezét vagy mancsát. Írisz is mindig támaszkodhat Máriára, akitől nemrég tanácsot is kért. Ugyanis egy picit elkényeztette Dollyt, amiből kisebb viselkedési problémák adódtak a „játékidőben”. Most ezt gyakorolják, hogy ezek megszűnjenek.
Életüket szerencsére nem változtatta meg a koronavírus-járvány, ők azóta is mindennap bejárnak dolgozni. Sajnos útközben azért szoktak kellemetlen szituációkba kerülni. Előfordul, hogy utasok szóvá teszik, hogy a fekete labrador miért nem visel szájkosarat, pedig a vakvezető kutyákra ez a szabály nem vonatkozik, ők bárhová bemehetnek szájkosár nélkül. Egyre többen tudnak erről, de úgy látszik, nem lehet elég sokszor elmondani.
Támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését!
1% adószámuk: 18449149–1–05
Kattints rá, így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28
A közlekedésben már sokkal kevesebb a probléma, mint korábban
Közlekedésükben nehézséget jelent, hogy Győrben a buszokon nem működik jól a hangos jelző, azaz nem mondják be, hányas busz érkezik, vagy milyen megállóban jár a busz. Írisz levélben kérte a Volán segítségét, akik készségesen válaszoltak is, azt ígérték, hogy frissíteni fogják a rendszert, karbantartásra kerül majd sor. Írisz azt meséli, többször fordult már különböző problémákkal a közlekedési vállalathoz, akik mindig válaszoltak, és amikor csak tudtak, segítettek a problémák megoldásában vagy enyhítésében.
Az nagyon jó, hogy egyre több járat alacsonypadlós, ez segíti a látássérült emberek és kutyáik fel- és leszállását.
Írisz szerint a vasútállomáson már komolyabbak a problémák, nincs akadálymentesítés és nem derül ki, melyik vonat melyik vágányról indul, ami komoly gondot jelent számára. Volt már, hogy emiatt maradt le egy járatról.
Győrben a jelzőlámpák nem beszélnek, hanem csak „kattognak”, Írisz szerint könnyebb lenne, ha a lámpák szóban segítenék a zebrákon való átjutást.
Dollyt nemrég ki akarták küldeni egy élelmiszerboltból
A boltokban az utóbbi hónapokban több atrocitás történt vele. Az idősebb vásárlók sokszor zsörtölődnek azon, hogy miért nincs a levizsgázott munkakutyán szájkosár. Ezzel olyan gyakran találkozik, hogy már nem is idegesíti fel magát rajta. Ha van idő rá, elmagyarázza, hogy a törvény mit ír elő.
A minap kínos helyzetbe került, amit egy biztonsági őr idézett elő egy ALDI üzletben. A biztonsági őr nem túl kedvesen felszólította, hogy vigye ki Dollyt a boltból. Írisz megpróbálta elmagyarázni, hogy a törvény szerint a vakvezető kutyának joga van belépni bárhova. A biztonsági őr ezzel nem törődött és arra hivatkozva, hogy Írisz kísérővel ment be a boltba, újra felszólította, hogy vigye ki Dollyt az üzletből. Írisz azt kérte, hadd beszéljen a bolt vezetőjével. A boltvezető azt mondta, ő maga kiment a bolt elé és megnézte, ki van írva a bejáratra, hogy kutya nem mehet be. Írisz elmondta, hogy az ilyen tiltás törvényileg nem vonatkozik a vakvezető kutyákra. Dollyn rajta volt a hámja, és nála voltak azok az okmányok is, amik bizonyítják, hogy ő egy képzett vakvezető kutya. A boltvezető mindezzel nem törődött, újra azt mondta, vigyék ki a kutyát. Ekkor Írisz végső elkeseredésében megemlítette az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, és megkérdezte írjon-e nekik, hogy elhiggyék mit ír elő a törvény. A boltvezető ekkor hirtelen elköszönt és kellemes vásárlást kívánt, ám ez a vásárlás már nem volt olyan kellemes. Írisz nagyon kellemetlenül érezte magát, hiszen a jelenetet számos vevő végignézte. Írisz otthonról levelet küldött az ALDI ügyfélszolgálatának, azt ígérték neki, kivizsgálják az ügyet.
Írisz elmondta, hogy elég gyakori, hogy a biztonsági őrök nem akarják beengedni Dollyt, vagy azt kérik, tegyen rá szájkosarat. Sajnos ilyesmi hetente előfordul párosunk életében. De az esetek nagy részében, mikor Írisz felhívja a figyelmet arra, hogy Dolly egy vakvezető kutya, akkor beengedik őket.
