A vak serdülők és fiatal felnőttek körében a szerelem, a szex ugyanúgy központi téma, mint a látóknál. Többségük látó társat szeretne, a felnőtt kort elérve azonban azt tapasztalják, hogy ez nem olyan egyszerű egyik nem esetében sem.
A vak nők helyzete még nehezebb a párválasztás terén, mint a vak férfiaké – derült ki a Baráthegyi Vakvezető és segítő Kutya Iskola Alapítvány (BVKI) kezdeményezésére indult tényfeltáró munka első szakaszában. Alapítványunk párt kereső és párkapcsolatban élő látássérült személyeket kérdezett arról, milyen szerelmi életet élnek vagy képzelnek el maguknak.
Kovács Lívia pszichológus vak serdülőkkel és fiatal felnőttekkel foglalkozik a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolájában, maga is vak személy. A téma feldolgozását a látók és látássérültek kapcsolatának vizsgálatával kezdtük. A válaszok értékelésekor elmondta, hogy a vak fiataloknál a készülődés „fejben” kezdődik, ahogy a látóknál. Az információgyűjtésre, a baráti beszélgetésekre és a felnőttek iránymutatására ugyanúgy igényt tartanak. Hasonló a félelem és a szorongás az ismeretlentől. Ma már sokan integráltan tanulnak, ami kedvez a „vegyes”, látássérült-látó kapcsolatok kialakulásának, ehhez azok az érzékenyítő programok is hozzájárulnak, melyek során találkozhatnak egymással látók és nem látók.
A szakember elmondta, hogy a vizualitás hiánya zavaró, de pótolható pl. verbálisan, a hanglejtéssel vagy érintéssel mind a látók, mind a látássérültek részéről. Vannak látók, akiknek spontán eszébe jut, hogy ebben a szituációban vizuálisan nem tudnak kontaktust teremteni, és ösztönösen próbálják pótolni ezt: beleviszik a kézfogásba ezt az érzést, megérintik a vak ember könyökét, vállát beszélgetés közben.
Jellemzően azok a látók élnek párkapcsolatban vak személyekkel, akik személyes tapasztalatokkal rendelkeztek már korábban, pl. valamelyik családtagjuk, baráti társaságuk révén, illetve segítő foglalkozásúak. Fontos az is, hogy ezek a személyek nem sztereotípiákban gondolkodnak; az empátia, az odafigyelés, az érzelmekkel való foglalkozás erősebben jelen van életükben. Azok a látók zárkóznak el, akiknek nincs személyes tapasztalata vakokkal, és csupán sztereotípiákból indulnak ki, de ezekre nem támaszkodhatnak, ha egy ember áll előttük és nem az arc nélküli csoport. Ekkor a saját bőrén érzi a látó ember, hogy félelmet kelt benne a vakság, de azt is megtapasztalhatja, hogy a megismerkedés a legjobb sztereotípiaromboló, ezzel megszűnik a félelem.
A „vegyes” párkapcsolatban fontos, hogy a látó és a vak partner is arra törekedjen, hogy a kapcsolatuk egyenrangú legyen: a kölcsönösségen alapuljon, hogy az „adok-kapok” egyensúlyban legyen. A látó semmiképpen se vegye fel a „segítő, gyámolító” szerepet, és ne korlátozza a vak partnere önállóságát, ne adjon esélyt arra, hogy egy függőségi viszony alakuljon ki. A vak partner pedig ne vegye fel a kényelmesnek látszó, de személyiségromboló „segített, gyámolított” szerepet, mert hosszú távon egy nem egyenrangú kapcsolatban mindenki vesztes lesz.
A látássérült serdülők, fiatal felnőttek részéről központi kérdés, hogy többségük látó társat szeretne. A vak fiatalok körében is nagyon fontos az önértékelés kérdése, doppingol, ha egy látó társ elfogadja, ami fontos a társadalmi megítélés vagy a fiatalabbaknál a kortársi vélemények miatt is. Később elsősorban praktikus okai lesznek: egy vak személynek sokat jelenthet egy látó pár, akivel kitágul a mozgástér, egyszerűbb egy banki szerződéskötés vagy egy kirándulás megszervezése.
A szakember szerint, amikor a vak ember önértékelése megerősödik, reális önismeretre tesz szert, akkor tud alkalmazkodni saját vakságához: akkor képes felmérni lehetőségeit és korlátait. A valódi alkalmazkodás után nem lesz arra szüksége, hogy mindenáron bizonyítson, és csak azért akarjon pl. irreális célokat megvalósítani a pályaválasztás terén, vagy látó társat az életben, hogy magát értékesebbnek, sikeresebbnek mutassa mások előtt.
Kovács Lívia elmondta, hogy a vak nők helyzete nehezebb a párválasztás terén, mint a vak férfiaké, pl azért is, mert a látó férfiak többsége tévesen úgy vélekedik, hogy egy vak nő nem alkalmas a hagyományos női szerep ellátására (gyermekgondozás, háztartási feladatok), ezen kívül döntenek a külsőségek is: egy vak barátnővel nehezen lehet reprezentálni. Ezért több az olyan kapcsolat, melyben a vak férfi él látó nővel.
Az ismerethiány oldása érdekében a BVKI egzakt vizsgálatot készít a témában.
20/8-519-819
