Brigitta régóta tudja, hogy milyen vakvezető kutyával az élet. Most arról beszél, hogy mekkora kihívást jelent számára a lovaglás. Segíteni szeretne, hogy minél több látássérült ember nyeregbe üljön, erre ajánlotta fel saját lovát, Nimródot. 

„Előszőr megfésültük a lovacskát, járattuk egy kicsit, azután felültem rá kisebb segítséggel” –

mondta Samu Attila, aki itt, Csömörön lovagolt életében másodszor.

„Amikor felültem Nimródra, volt bennem egy kis bizonytalanság. Aztán telt az idő, és lovaglás közben kialakult az a terápiás érzés, amely hasonló ahhoz, mint amikor a vakvezető kutyámmal vagyok. Csodálatos érzés, mindenkinek merem ajánlani, akinek módja van rá, próbálja ki!” – mondta Samu Attila.

Aysa közben türelmesen várta, hogy mikor tér vissza hozzá a gazdája. Közben nem volt egyedül, mert egy másik vakvezető kutya, Morze szintén a gazdáját figyelte. Nimród Berta Brigitta lova, Morze pedig a kutyája.

Mindig szeretni fogják Nimródot

Brigitta abban a különleges helyzetben van, hogy már több éve saját lovára ülhet fel, amikor csak akar. Nimródot a vágóhídtól mentették meg, lemondott róla az előző gazdája, mert sérülten nem hozott neki anyagi hasznot. Brigitta és férje, Berta Attila azonban egyből megérezte, hogy közös történetet fognak írni.

„Itt volt egy bántalmazott, elhanyagolt, félszemű ló. Érinthetetlen, senkinek nem állt meg. Úgy szelídítettük meg, mint egy musztángot. Most már várja, hogy megérintsük, imádja, hogy ápoljuk. Tudja, hogy élete minden pillanatában szeretni fogjuk” – mondta Berta Brigitta.

Annyi örömet szerez Nimród, hogy Brigitta elhatározta, ezt megosztja másokkal is. Így jutott el hozzájuk elsőként Samu Attila. „ Folytatni szeretném. Örülnék, ha több látássérült ember megismerkedne ezzel az érzéssel. Bárki, aki vak, jöhet” – mondja a rá jellemző vicces hangsúllyal, de azért azt hozzáteszi, hogy átlagos fizikum és a mozgás iránti igény szükséges.

Magabiztosságot és tesstudatosságot adott a lovaglás Brigittának

Elsősorban az állatszeretet vitt idáig meg a kihívás, hogy különleges élményben lesz része. „Jó érzés, hogy Nimród és én adni tudunk egymásnak. Szabadságérzetet kapok tőle vakon. Bizalmat ad, hogy tudok vele együtt dolgozni. Magabiztos lettem, testtudatosságot kaptam, vagyis jobban oda tudok figyelni a ló mozdulataira, hiszen csak erre hagyatkozhatom. Tudok futószáron ügetni vele teljes harmóniában, a lábam és a kezem mozgása rendben van. Futószár nélkül is szoktam ügetni, a célom, hogy terepre menjek ki a férjemmel” – mondta Brigitta.

Kérjük támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését! 1% adószámuk: 18449149–1–05
Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. Sokan várakoznak ilyen hű társra alapítványunknál. A várólistánkon átlagosan 40-50 fő van. Jelenleg 12 kutyánk áll kiképzés alatt, és ha minden a terveink szerint sikerül, akkor 30 kölyök fog megszületni nálunk ebben az évben, akikből a jövő évben vakvezető kutya válhat.

Van, ami fontosabb a látásnál 

A csömöri lovarda oktatója, Zsoldos Mária így látja Brigitta történetét:

„A hiedelemmel ellentétben egy látássérült ember szintén teljes értékű lovassá válhat, hisz pontosan a lovaglás az a sport, ahol főleg az érzékenység, türelem, a helyes technika elsajátítása az elsődleges kritérium, ami a fejlődéshez szükséges. Mivel Brigi egyensúlya, határozottsága, illetve a lovak közötti jártassága már megismerkedésünk pillanatában is teljes értékű volt, nem volt kérdés, hogy belevágunk-e a közös munkába vagy sem. Először talajról kezdtük a munkát Oszkár nevű – bizonyos helyzetekben igen nagy magabiztosságnak örvendő -, herélt lovukkal, és csak ezután pattantunk nyeregbe, hisz fontos volt megtanulnia kezelni a ló viselkedéséből adódó nehézségeket. Mivel Brigi kiválóan “lát” a fülével, a nyeregben töltött órák sem okoztak túl nagy gondot, inkább a kevés idő jelenti még most is a legnagyobb akadályt. Ha elvonatkoztatok attól, hogy Brigi nem látja, hogy hova megy, hanem hallja, és ennek megfelelően instruálom, kívülről nézve senki sem mondja meg, hogy csak a hangokat követi… A belső motivációja, a lovak iránti szeretete és érzékenysége, a tanulás iránti igénye a közös munkánk mozgatórugója, ami lassan, de biztosan stabil és elkötelezett, mindig fejlődni akaró lovast farag belőle.